Felkészülni

Holnap ismét visszatérnek a hétköznapok, nagyfiúk mennek dolgozni, kicsi meg marad itthon anyával.

Péntek reggel elmentünk Babszemmel a védőnőhöz, tényleg végeztünk 15 perc alatt. Mindent rendben talált nála, hallással, látással nincs gond, cipőben 130 centit és 22kg-t mért. Babszemnek amúgy tetszettek a feladatok, sőt az elején még egy embert is rajzolnia kellett, aki ugyan pálcika volt, viszont akkurátusan megrajzolta az 5-5 kéz és lábujját. Aztán később a délelőtt folyamán hármasban elmentünk a könyvtárba is, ahol most, hogy lecserélték a padlószőnyeget igencsak jókat tudtak szaladgálni meg csúszkálni. Szerencsére délelőtt lévén nem voltak sokan, úgyhogy igazán senkit se zavartak. Babszem persze azonnal talált magának egy vonatos könyvet, azt ki is kölcsönöztük.

Az előző napi oltások miatt szerencsére egyik fiú se lázasodott be, viszont a hétvégén már erősen érződött, hogy ki vannak pihenve. Szombaton délután mind a ketten nagyot aludtak, későn is indultunk el bevásárolni. Este pedig nagyon nehezen ment az elalvás. Főleg Zsebi részéről, aki aztán éjszaka is elég nyugtalan volt, végül mellettem aludt fenn Babszem helyén. Mert ugye a nagyobbiknak szombat este van megengedve, hogy köztünk aludjon, feltéve, ha délután is lepihen. Márpedig ezt öcsike megérezte, azért lehetett sokkal nehezebben elaltatni és éjszakai ébredése után nem volt hajlandó visszamenni az ágyába. Hiszen a szülők eddig nem szórakoztak, ha felnyögdécselt, azon a címen, hogy jaj csak fel ne ébressze a bátyját fel szokták kapni és maguk közé tették. Most meg ilyen nem történt. Ezt nehezményezte.

Amúgy persze tudjuk, hogy mit hol rontunk el ilyen alapokon (éjszaka ne zavarja a bátyját pl.), de igazán úgyis csak pár évig van ez, hamarosan majd kizárnak a szobáikból és be se mehetünk hozzájuk, csak ha engedélyt kérünk.

Hasonlók