Tegnap délután hazajöttem a fiúkkal Kanizsáról. A hetet Babszem még ovimentesen tölti, előre be volt tervezve, hogy akkor végre elmegyünk és megkapja a 6 éveseknek kötelező oltást meg felmérheti végre a védőnő is. Mivel Zsebinek is épp aktuális a 18 hónapos kötelező, meg az emlékeztetők, úgy gondoltam, hogy nehezített pályán nyomulunk és mind a két fiút egyszerre oltatom be. Egész izgalmasra sikerült az odaút, mert majdnem fennmaradtam a villamoson. Babszem leszállt, de olyan lassú volt mindenki a környéken és senki se próbált segíteni, hogy mire én kerültem a lépcsőhöz, becsukódtak az ajtók. Szegényke lent a megállóban nagyon megijedt én meg dörömböltem a fülke ajtaján (legalább ott álltam mellette és mondjuk hallottam, hogy majdnem végig telefonon beszélt valakivel a vezetőnk), aztán újra kinyitották az ajtót és leszálltam.

A doktornőnél nem sokat kellett várni, Babszem igazi hős volt, szó nélkül tűrte, hogy megszúrják, Zsebi már korántsem volt ennyire ügyes, de őt 3x is megbökték. Most viszont legalább ha minden jól megy 2 éves koráig nem is kell elmennünk tanácsadásra. A hazaúton már semmi extra nem történt, s egyelőre egyik gyerek se lázasodott be, de a kötelezőtől még 3 napig előfordulhat hőemelkedés.