Annyiban szerencsénk van, hogy már rég kitaláltuk, nekünk nagyon is meg fog felelni a körzetes iskola. Jól fel van szerelve, kiváló híre van, járnak úszni és tanítanak angolt is már első osztálytól. Azt is tudtuk, hogy nem csinálnak mindenféle iskola-előkészítő foglalkozásokat, szóval nem kell oda hordani a gyereket ovi után, mert ez a feltétele, hogy felvegyék. Azt viszont csak tegnap láttam meg a csoport hirdetőfalán, hogy pont február 13-15 között lehet délután bemenni a suliba, beszélgetni az igazgatóval, körbenézni megismerkedni a leendő pedagógusokkal. Mivel az ember egyik ex munkatársa dolgozott ott, meg a gyerekei is oda járnak, őt felhívtuk azért érdeklődni, hogy mire lehet számítani, s úgy döntöttünk, hogy ma azért elmegyünk Babszemmel a leendő iskolába.

Az ember hamarabb eljött a munkahelyéről, úgy volt, hogy az oviban találkozunk vele, de Zsebi sokáig aludt, úgyhogy előbb hazajött, aztán a kicsivel együtt mentünk a nagyért. Eredetileg Zsebi hazajött volna az apjával, de aztán mégis együtt maradtunk. Az iskolában aztán a szülőket a könyvtárba vitték beszélgetni, Babszemet pedig a tornaterembe játszani, illetve játékos módon felmérni a képességeit. Sok újdonságot nem tudtam meg, végül úgy döntöttünk, hogy a nem úszós osztályba szeretnénk beíratni Babszemet, mert bár ők is eljárnak az uszodába, de csak hetente 1x és nem 3x. Szerencsére az oktatójuk ugyanaz a nő lesz, akihez járt tavaly is Babszem. Mivel én egész hamar végeztem (Zsebi csak 2 percig bírta a könyvtárat, aztán elmentek az apjával felfedezni az iskolát), még vagy egy jó fél órát vártunk Babszemre, aki jókedvűen jött ki a tornateremből, bár sokat nem mesélt róla.

Továbbiakban várhatjuk, hogy majd felhívnak és elmesélik mikor lesz a beiratkozás, aztán majd megtudunk mindent az első tanévről.