Mostanában ugye a szombatjaink elég hasonlóan telnek: kimegyünk Szadára, felállítjuk a trampolint, gyerekek alig várják, hogy elkészüljön (most hétvégén már 20 perc volt a felszerelés és bő 10 a leszedés, még úgy is, hogy Babszem segített), aztán ugrálás, tevés-vevés, ebéd, alvás (ha szerencsénk van, akkor egyszerre alszanak, s akkor tudunk dolgozni), majd ébredés után uzsonna, gyerekeknek további ugrálás-játék nekünk munka, pakolás. Ha Zsebi fáradt, akkor már korán beül a kocsiba, két hete vagy fél órát már az ülésébe ülve ücsörgött, mire elindultunk. Most szombaton sokkal jobban érezte magát mindenki, este senkit se kellett altatni, első körben mi is beájultunk a gyerekek mellett altatás során.

Ennek ellenére vasárnapra senki se piheni ki igazán magát, s még a hétvége második napja is késő délelőttől már eléggé morgós szokott lenni. Most például Zsebi péntek óta nem aludt nyugodtan, érezte a frontot, biztos. Babszemnek meg megvan ígérve, ha szombaton alszik délután, éjjel mellette tér nyugovóra az apja, aki ilyenkor szintén nem tud jól aludni, mert két személynek, még felnőtt-gyerek felállásban is, főleg ha az utóbbi nyugtalan és állandóan dobálja magát nem elég az az ágy. Mondjuk Zsebi is tudja figurázni, főleg ha csak ketten vagyunk a franciaágyon, elfoglalja a nagy részét, mert keresztbe fekszik, vasárnap reggelre például a feje a lábamnál volt.