Az úgy volt, hogy végül felszabadult a Pünkösd hétvége és mehettünk Tiszavasváriba. Csakhogy közben még éppen benne vagyunk egy levéltetvek elleni háborúban is. Ugyanis nagyon komolyan vesszük, hogy nem fogunk vegyszereket használni a kerten. Idén tehát már az első permetezéseket is népi praktikákból és biokertészeti oldalakról összeszedett ötletekkel végeztük el. Mindenesetre most nem lehet kihagyni hétvégét, hogy ne menjünk ki Szadára. Végül úgy döntöttünk, hogy mint tavaly nyáron, az ember már péntek este kimegy, ott alszik én meg szombat délelőtt megyek utána a srácokkal, aztán ott lehet kicsit szaladgálni, majd megyünk Tiszavasváriba. Amúgy is a nagyszülőknek volt délelőtti programjuk.

A péntekben persze az altatás volt a legnehezebb, mert mostanában Zsebinek megvan a maga kis műsora és többnyire később alszik el, mint Babszem. Most viszont az volt a feladat, hogy ez előbb történjen meg, de döcögősen ment a dolog, mert a kicsit váltig az érdekelte, hogy mi folyik a gyerekszobában, miért nincs ott apa és miért ég még mindig a villany. Babszem viszont betartotta amire előre kértük, hogy mese után csendben játsszon az ágyán, majd ha az öccse elalszik megyek hozzá is. Persze ahhoz képest, hogy pénteken szokásosnál később aludtak el, szombaton már korán felkeltek mind a ketten. Így aztán végül már 10 óra 20-kor elindultunk Szada felé, bár előbb még tankoltunk is, de sokkal gyorsabban ment, mint amikor az egész család együtt készül. Nem értem, miért:)

Szadán még úgy egy órát voltunk, amíg az ember befejezte a dolgokat, elültettük a héten vett palántákat aztán indultunk csak el Tiszavasváriba. Végülis így csak másfél óra volt az út, s azt Zsebi szerencsére végig aludta.

A hétvége többi része aztán a nagyszülőknél nagy kalandokkal telt el. A kertben már lehetett szemezgetni friss zöldésgekből, gyümölcsökből, volt íjászat, létrára mászás, s mivel Babszem épp tűzoltónak készül ugye, arra is trenírozott: olthatott tüzet 3x is. Volt homokozás és hát a szokásos nagy sláger: virágöntözés. Anno már Babszem is vízhalálra ítélte a nagyi virágait, amikor minden este bő vízzel végiglocsolta őket, s ez most duplázódni látszik, mert Zsebi persze legalább annyira élvezi az öntözést, mint a bátyja. Meg egyáltalán mindent kellett csinálnia, amit a nagynak is (na jó, a tűzoltást azért nem engedtük).
Hétfőn pedig hazafelé még egyszer megálltunk a teleknél, megnéztük, hogy az ültetést túlélték-e a palánták (igen), hogy hatásos volt-e a permetezés (igen), van-e már eper (volt 1 szem piros!), valamint újabb adag permetezés is történt.
A hétvége képekben: