A tegnapi Gyereknapot végül a fogászati ügyelet meglátogatásával koronáztuk meg Zsebivel. Előzmények: motorozás, útpadkának nekihajtás, előre elvágódás, felrepedt száj, lepattant és elmozdult fog.

Az ember még vasárnap is kiment Szadára, mert be kellett fejezni a szőlő kötözését, növelni a levéltetvek elleni hadjárat intenzitását, mi meg itthon maradtunk a fiúkkal. Délelőtt Legozás folyt, délután meg elmentünk a cukrászdába, meg az Óhegyre, ettünk sütit meg Babszem focizhatott Zalánékkal. Aztán hazafelé úton történ a baleset. Szerencsére hogy többen voltunk, így segítettek hazahozni a babakocsit+motort, meg Zalán anyukája velünk maradt, amíg kiderítettem, hova vigyem Zsebit (fogászati ügyelet csak 1 van felnőttnek, gyerekeknek is), meg hívtunk taxit.  Babszemre is ők vigyáztak addig, mint kiderült később, azért nagyon aggódott az öccséért.

Szerencsére az ügyeleten szinte azonnal behívtak minket, s kiderült, hogy nem annyira vészes a helyzet. Csak most egy darabig nem szabad harapni, 2 hét pépes kaja, illetve két napig nem javasolták a cumizást, nehogy nagyon megszívja a fogát a gyerek és kimozduljon még jobban. Meg figyelni kell, hogy nem változik-e a színe a fognak. Úgyhogy az első gyors vizsgálat azért megnyugtató volt. Mindössze háromnegyed óra telt el és már otthon is voltunk újra.

Amint attól tartottam azonban, az altatás sikerült nehezebbre, hiszen Zsebi megszokta, hogy este még cumisüvegből eszi a tápot, de most csak pohárból kaphatta, illetve még kanállal adagolva próbálkoztam. Éjszaka csak egyszer ébredt fel, akkor aránylag röviden le lehetett szerelni, hogy kis kupicából igyon, de ma napközben már nehezebben ment a dolog. Magyarázhatom neki, hogy most nem használhatjuk a cumit, ha ő ezt nem tudja még felfogni.

Azt hiszem Zsebi többet nem fog padkának nekihajtani a motorral.