Péntek estére a nagybátyámékhoz voltunk hivatalosak gulyásozni, a gyerekek jól eljátszottak a nagy kertben, Zsebi kísértette magát az unokatestvéremmel és egész jól összebarátkozott a kutyával. Legalábbis gond nélkül mondogatta neki, hogy „hissza, kuta” (Vissza kutya) meg elmászkált mellette.
Bár első körben azt ígértük, hogy már vasárnap, azaz még júniusban fürödhetnek a gyerekek, azért az idő nem volt annyira jó, hogy ez megtörténhessen. Csak kedden mentünk le először megmártózni. Én aznap délelőtt elmentem Keszthelyre kis bevásárlásra, azt beszéltük meg, hogy ha visszajövök akkor megyünk megmártózni a Balatonba. Úgyhogy erre aznap ebéd után került sor. Zsebi csak a csónakjában ücsörgött, párszor kivettem és beletettem a vízbe, de inkább maradt a fenekén.
Aztán szerdán már kétszer is lementünk fürdeni, úgyhogy mindenki boldog volt. Közben a gyerekek napi párszor azért összevesztek, mert ugye Zsebi állandóan ment a nagyon után, mindig azt akarta csinálni, amit a többiek. Ez egy darabig szórakoztató, de aztán amikor elveszi a játékokat vagy hisztizik, ha nem kap meg valamit, akkor már kevésbé. A nagyok meg hárman lévén rendszerint előadják azt, hogy ketten összefognak a harmadik ellen, aki valamilyen szinten kiborul. Persze főleg Babszem az, mert ő az egyetlen fiú és aki a legkevésbé tudja jól kezelni a konfliktusokat. Úgyhogy akadnak drámák.
Csütörtökön anyuék elvitték Adrit a másik nagymamájához Egerszegre, meg hazaugrottak intézkedni, betakarítani, vásárolni én meg maradtam a három gyerekkel Balatonszerényben. Meglepően jól elvoltak, amint ketten lettek, már szinte nem is veszekedett egymással Babszem és Eszti, Zsebi is időben lefeküdt és aludt délután. Sőt sikerült háromszor is fürödnünk, mert az utolsó alkalommal Zsebivel csak a lépcsőn ácsorogtunk. Egyébként ő meg fokozatosan szokik hozzá a Balatonhoz, most már nem ücsörög végig a csónakban, hanem kiszáll és a lépcső környékén már mászkálgat is magában. Neki ott pont derékig ér a víz. Ami amúgy tényleg tök jó és magas a vízállás, azaz a nagyobbaknak se kell kilométereket gyalogolni, hogy fürdőzéshez megfelelő legyen a mélysége, így látó és hallótávolságon belül tudnak maradni, míg én a kicsivel a part közelben pancsolok.
De egyébként nincsenek gondok és mindenki jól van. Azért a Balaton még mindig Balaton, még Balatonszerényben is