A két éves státuszon megkérdezték ugye, hogy Zsebi mennyire beszél, mondtam, hogy ismétel és néha már 2 szót is összefűz, de ezt még nem igazán lehet mondatalkotásnak nevezni. Azóta azonban tényleg szárnyakat kapott. Nem csak ismétel, de önállóan is mond ki szavakat, amiket előtte még nem hallottam a szájából és nem is ejtegettem ki előtte direkt olyan céllal, hogy megtanulja, például egyedül mondta a zoknira, hogy „lyukas”. Még mindig vannak aranyos betűkeverései mint például az, hogy a cipő az picő.
Aztán arra a kérdésre is negatívan válaszolhattam, hogy felteszi-e az univerzális kérdést, hogy Mi ez? erre szó szerint még mindig nem lenne a válasz, ugyanis azt kérdezgeti mindenre, hogy „Ez mi?” Az Add ide, Hagyjál békén, Kazi gyere és hasonlók is nagyon mennek ám.
Ez a balatoni nyaralás a sok unokatestvérrel, akik ugye mind idősebbek nála, hatalmas lökést ad Zsebinek. Állandóan megy a nagyok után, velük akar játszani. A délutáni alvás az, amit elég nehéz beadni neki, mert a többiek közül senki se fekszik már le, úgyhogy volt már néhány nap, amikor ez elmaradt, mert mindig volt valami izgalmasabb, ami jobban érdekelte, mint a pihenés. De most már kétszer is a papa el tudta altatni, csont (és táp) nélkül. Ráadásul másodszorra már ebéd után simán elment a hátsó szobába a papával, befeküdt mellé az ágyra és 5 perc múlva már aludt is.