Babszem nagyon élvezi, hogy felismeri és össze tudja olvasni a betűket. Úgy egy hónapja, amikor anyuékkal skype-olt megmutatta nekik az olvasókönyvét, meg olvasgatott szótagolva belőle. Néztem, hogy nem olyan könnyen veszi az akadályt, mint szokta, s látom, hogy a 208. oldalon próbálkozik. Kérdeztem tőle, hogy már itt tartanak?, mire azt válaszolta, hogy: “Nem, de néha el szoktam ide látogatni és gyakorolni, mert ez izgalmasabb”.

A feliratok olvasása úton-útfélen már nagyon megy és a szünet előtt amikor könyvtárba mentünk, amíg én nézelődtem, Zsebi meg a babzsákokon játszott, kiolvasott ott egy Boribont. A Boribonok olvasását aztán folytatta itthon is. Sőt ez annyira megtetszett az öccsének is, hogy most már neki is kell felolvasni, persze főleg Boribont. Aminek nagyon örülök, mert a gyerekkönyvek, hiába van belőlük itthon is rengeteg, eddig Zsebit annyira nem kötötték le. Nem nagyon lehetett lekuporodni vele és mesélni neki, mert nagyon hamar felpattant és inkább valami mással játszott. Esetleg lapozgatott ő is esti mese alatt valami Thomasos könyvet, aztán jött, hogy neki is olvassunk fel valamit, olyankor (egy-két rövidebb Kisvakond történet ilyenkor befigyelt) de ezt se rendszeresen kérte. Mostanában azonban ez kezd változni, mert Zsebi állandóan a bátyját utánozza, szóval ha azt látja, hogy a példaképe egyre többet vesz kezébe könyvet, akkor neki is azt kell tennie. Babszem pedig felajánlgatja Zsebinek, hogy olvas neki, csak az öccse néha türelmetlen és nem várja ki, míg kibetűzik neki a Boribon autózik-ot például, hanem előre megmondja a hosszabb szavakat. De azért az egyre többször előfordul, hogy ha Babszem leül egy könyvvel a kezében, akkor Zsebi is azonnal mellé telepszik, s szintén olvas, vagy olvastat magának. Sőt most a hétvégén, már maga hozta oda nekem a könyveket és végig kellett őket olvasni.

Most, hogy voltunk az őszi szüneten, kellett vinnünk könyveket is az útra, nem csak azt a könyvet, amiből este van a felolvasás (most éppen a Rumini Zúzmaragyarmaton megy), hanem néhány Boribont és Kipp Koppot is.  Miskolc felé az autópályán, míg Zsebi aludt, Babszem kiolvasta a Kipp Kopp Karácsonyát, ami elég hosszú és számára majdnem ismeretlen mese volt, mert talán ha 1x olvastuk el, amikor megkapta. Az olvasóvá nevelés nagy örömömre egyre jobb úton halad:)