Július 1 kedd
Szinte máris kialakult a napirend, hogy reggel kényelmesen eszünk, aztán még kényelmesebben összekészülődünk és lemegyünk a partra. Többnyire útközben fogyasztják el a gyerekek a tízórait, aztán még egy jégkrémet is veszünk. Így szoktak menetelni lefelé a fiúk:

Ebéd után megpróbálom elaltatni Zsebit, ez a héten úgy 2 alkalommal sikerül, aztán ismét lemegyünk a tengerpartra, s most hazaúton kapunk jégkrémet. El lehetne így tölteni még jó pár hetet. S a snorkelezés nekünk, felnőtteknek nagyon bejött. Ez itt én vagyok, a békaasszony.

Hétfő estére megadtuk magunkat és megkérdeztük a háziakat, hogy tudjuk nézni a focit. Végül a szatellitet lekapcsoltuk és HD-ben követtük az eseményeket a HRT2-n. Sőt még azt is kiderítettük, hogyan tudjuk a teletexten megnézni az eseményeket és kis híján csak ott hagyott cserben a horvát tudásom, hogy nem ismertem fel elsőre az USA meg Hollandia nevét horvátul.

Július 2 szerda
Mivel azt terveztük, hogy ebéd után elmegyünk Baskába, délelőtt nem voltunk lent a parton, inkább korábban ebédeltünk.  Ráadásul este megint volt vihar, eleinte kétségünk volt, vajon ne halasszuk-e el a kirándulást, de jól tettük, hogy tartottuk magunkat az eredeti elképzeléshez. A Baskába vezető út éppolyan regényes volt mint 4 éve, bár most már majdnem végig volt bicikliút, igaz nem irigyeltem azokat, akik ezen a hullámvasútra hasonlító terepen kerekeznek. A fél utat elfoglaló templom is megvolt és majdnem ugyanott parkoltunk, ahol négy éve, s igen megint csak több magyar szót hallottunk, mint Malinskában. S amikor odaértünk az is eszembe jutott, hogy miért is nem voltunk oda a strandért. Mert a víz és hogy apró kavicsos meg lassabban mélyülő, mint nálunk az szupi, viszont tömegnyomor volt, alig találtunk egy törülközőnyi helyet ahova lepakolhattunk (meg még egy kis árnyék is volt, igazán nem kívántunk sokat), pedig még csak előszezon volt. (Pár éve a húgomék nyaraltak ott hotelban és megértem, hogy inkább a helyi medencében fürödtek, s ritkán jártak le a tengerhez)

Azért a fiúk élvezték a vizet, viszont itt a strandon alig volt élővilág a vízben, a szemüveggel csak 1 halat láttam. Mivel pont egy fagyizó mögött telepedtünk le, természetesen fagyit ettünk, hazafelé vettünk mindenféle street food-ot (hamburgert, sültkrumplit, csavart burgonyát és kukoricát), s azt ettük meg. Valamint visszaúton megálltunk Baskát fotózni a távolból. De még mindig úgy gondoljuk, hogy ha ismét megyünk is KRK-re akkor se fogunk ebben a városkában szállást keresni, de a templomhoz azért szívesen felmennénk, onnan biztosan szépeket lehetne fotózni.