Van úgy, hogy Zsebi képes belelovalni magát dolgokba és akkor inkább, ha én is olyan kedvemben vagyok, ráhagyom a dolgokat. Tegnap este például hajmosás volt, ami egészen addig szépen működött, amíg ki nem derült, hogy a gyerek feje extra homokos. Hogy ezt már délután az óvodában szedte össze, vagy még vasárnap Szadán (ahol ragyogó időnk volt), nem tudtam volna megmondani. Mindenesetre kénytelen voltam beizzítani a zuhanyt is, az alaposabb tisztítás érdekében. Na itt aztán eltört a mécses. A végén már azt mondogatta, hogy de ő újra be fogja koszolni holnap a haját. Rendben, válaszoltam akkor holnap újra meg is mossuk. De ő kimegy Szadára, s ott fogja összehomokozni. Oké mondtam, menjél. Erre aztán jött a nagy bőgés: “De én nem tudok vezetni. Egyedül nem tudok Szadára menni”

Felismerte a határait 🙂