Na jó, a csütörtöki ajándékozás és tortázás, ahogy számítottuk, nem volt annyira nagy szám Babszemnek, de azért alig lehetett látni rajta:) Viszont a szombati bulija jól sikerült. Mivel anyuék egy hete jöttek vissza Stockholmból, ahol 10 napot töltöttek az óriásbébi kozmopalival, s Délegyházán állomásoztak, hogy a húgom lányaira vigyázzanak, mert neki meg konferenciát kellett szerveznie vidéken, megbeszéltük, hogy ott tartjuk a születésnapot. Így összejöhet az egész család, nemcsak Tiszavasváriból jönnek el a másik nagyszülők, de még Cicáék is ott tudnak lenni.

Úgyhogy szombaton ebéd után kimentünk Délegyházára, s azt hittem mi érkezünk utoljára, mert úgy emlékeztem azt ígértem 1-kor indulunk, de csak 2 előtt tudtunk, de kiderült, hogy mindenki más úgy tudta 3-ra fogunk odaérni. Úgyhogy időben ott voltunk, s minden nagyon jól sikerült. Babszem jót játszott Esztivel, a nagyszülők jót beszélgettek, főleg egymással, Zsebi pedig rengeteget rohangászott és igyekezett lépést tartani a nagyokkal. Még annyira jó idő is volt, hogy az udvaron ki tudták próbálni az ajándékba kapott új focikaput.