Az úgy volt, hogy én mindig lelkesen jártam az érettségi találkozóimra, s minden alkalommal kellemes élményekkel jöttem el. Talán még az első volt, ami egész érdektelennek tűnt, de akkor ugye még az ember épphogy elindult az életben esetleg főiskolás/egyetemista volt és mondjuk arról tudott beszélni, de a 10-től már sokkal jobban mentek a dolgok. Na az ember nem ilyen volt. Azt hiszem amióta együtt vagyunk egyszer már majdnem elment érettségi találkozóra, de akkor kezdett el dolgozni és aztán ez elmaradt, a következőt nem tartották meg viszont most valaki a középiskolás osztályukból magára vállalta a dolgot és ősz elején elkezdett szerveződni. Már egész hamar kiderült, hogy november 29-én lesz akkor Debrecenben a találkozó aztán jött a nagy hallgatás. Hetekig. Lefoglaltam magunknak szállást éjszakára, megbeszéltem Brigivel is hogy találkozunk, lezsíroztuk, hogy a gyerekek addig Tiszavasváriban lesznek és majd hazahozzuk őket stb. De hát ez a fiú osztály nem kapkodta el a részletek megvitatását, végül tegnap kiderült hogy mikor és hol fognak találkozni meg hova mennek vacsorázni. De ennyi, nincs semmi túlzásba víve.

Lehet, hogy példát kéne venni róluk, mert jövőre ugye a saját érettségi találkozómat én meg a Régi Barátnőm fogjuk szervezni.

Közben meg nekem is volt általános iskolás osztálytalálkozóm, amire nem mentem el. Pedig velük aztán a 8. után csak egy évvel találkoztam össznépileg, az pont olyan béna volt, mint bármely általános isis osztálybuli. Úgyhogy annyira nem fűlött a fogam az egészhez, ráadásul végiggondoltam, hogy kire is vagyok kíváncsi abból a társaságból és rájöttem, hogy különösebben senkire. Vagyis akikre meg igen, azokról egész sok mindent tudok amúgy is, hála a facebooknak. Úgyhogy nyugodt szívvel mondtam le az eseményt. De azért végignéztem a képeket és van egy csaj, akire nem tudok rájönni, hogy melyik osztálytársam volt.