Nyári kedvencek

A csütörtöki kedvencelős postok nyári szünetet tartanak. Legalábbis ez az elegánsabb megfogalmazása annak, hogy lusta voltam az elmúlt hetekben. Hivatkozzunk mondjuk, a melegre.

Júniusban a Balatonon tartottuk meg ugye Zsebi születésnapját, utána még a gyerekek másfél hétig maradtak ott, aztán lementünk mi is utánuk.  Közben itthon végre eljutottam az Ultron korára is A.-val, meg a leltár teszthete jól sikerült és a főnéni elégedett volt a projekt tervemmel és annak felvezetésével. Persze pont azon a szombaton, amikor nagy dugó volt,  indultunk a Balatonra, mert kijött ugye a jóidő. S mivel az M0-ig egészen jól eljutottunk, bizakodóak voltunk, de ott már elkezdődött a torlódás, úgyhogy utolsó pillanatban kitértünk és M1 meg 811-en mentünk Fehérvárig. Útközben legalább láttuk a felcsúti “Itt hamarosan űrállomás épül”plakátot 🙂

AlexolvasasÉn kivettem egy hét szabit, volt sok fürdés a tóban, nagybátyáméknál jártunk László napozni, megint volt hekk meg pizza vacsora is. Zsebi nagyon bátran használta a karúszóját, próbálgatott úszni, s minden alkalommal kifelé levette és akkor anélkül jött ki a partig. Egyszer simán lement a víz alá is, mert meg akarta nézni, milyen az alja 🙂  Babszem simán ugrált továbbra is a vízben, nem fél tőle, úgyhogy egyáltalán nem értem, otthon a fürdőkádban meg miért nem szereti megmosni az arcát … A legnagyobb meleget Balatonszerényben vészeltük át és azért így nem volt nehéz. Ugyan már csak 4 unoka maradt anyuékkal, mert a lányok átmentek a másik mamájukhoz, de így is sikerült megörökíteni a 6 gyereket, hogy legyen a nagyszülőknek friss háttérképük.

Mondjuk az egyetlen rossz az volt, hogy éjszaka is meleg volt és senki se tudott igazán jól aludni. Legalábbis én nem, egész korán keltem, de a gyerekek meg igen, úgyhogy mondjuk volt egy kis idő reggelente olvasgatni is nyugiban. Ilyenkor egyedül Alex volt fent, aki nagyon tud rám vigyorogni, mert majdnem annyira szemüveges vagyok, mint az anyukája 🙂

BalatoniviharAztán július 8-án, ahogy azt az időjárás előrejelzés ígérte, jött a nagy vihar. Anyuék bementek Kanizsára, a srácokkal maradtam, ebéd utáni pihenőt még egy fürdéssel megkoronáztuk, de 3-kor már gyülekeztek a felhők, meg a hullámzás is nagyüzemben beindult. Mivel addigra a rádióban már többször elmondták, hogy katasztrófa esetére mire kell készülni, Babszem és Zsebi segítségével elpakoltunk, összeszedtünk nagyjából mindent a kertből, a fiúk még az úszócipőket is behordták a teraszon lévő kisasztal alá, a biztonság kedvéért. Előkerestem gyertyákat meg zseblámpát, de végül csak nagy szél, 10 perc sűrű eső volt csak első körben. Még egy ilyen volt, aztán reggelig csak folyamatos esőzés. Néhány kisebb faágat talán letört a szél erre-arra, de komolyabb gond felénk nem volt. Látványnak viszont szép volt a haragos Balaton.

SzadaigrillÍgy viszont egyáltalán nem fájt a szívünk (na jó, azért egy kicsit igen), hogy csütörtökön délután össze kellett pakolni és hazaköltöztetni a nyaralókat Pestre. Szombaton pedig kimentünk Szadára, jól felszerelkezve, mert a tervek szerint sátorozni készültünk. Vittünk egy csomó mindent, s a vihar után teljesen kellemes idő volt. Zsebi eleinte mondogatta, hogy nem akar kint aludni, de végül este senkinek se volt semmi kifogása az egész ellen. Sőt, ha nem lenne reggel olyan világos a sátorban, biztos tovább is aludtak volna a gyerekek. Volt trampolinozás, grillezés és vízi csata is, többször.

A július 13-ás héten kezdetét vette a napközis tábor, ahova idén Zsebi is ment. Mert ugyan hivatalosan lett volna még ovi, de kérték, hogy mivel már a költözésre pakolásznak (egy évig újítják fel az ovi-bölcsi épületét, addig ideiglenes helyen lesznek, egy éppen üresen álló iskolában), ha lehet oldjuk meg másképp. Zsebi eleinte nagyon jó ötletnek tartotta a tábort, meg mi is, mert a focisok csinálták, sporttábor, szoktak máskor is ovisok lenni, meg úgyse egyedül ment, hanem ott volt a testvére. Akiről nehéz volt aztán levakarni, mint mesélték, amit Babszem egyrészt jól tűrt és nagyon rendesen vigyázott az öccsére, de azért egy idő után zavarta, hogy ő nem tudott annyira szabadon játszani. S bár voltak más ovisok, sőt a mi ovinkból is jó páran, igaz másik csoportból, Zsebi nem talált magának játszótársat.

Most pedig az ország másik felén nyaralnak a gyerekek és két hét múlva megyünk értük. Addig is: leltár 🙂

Hasonlók