Nyári hetek I.

Most már elfogyott a szabadságom (vagyis 6 nap maradt, de azt az őszi betegségekre, illetve az ismét extra hosszúnak ígérkező őszi szünetre tartalékolom), visszatértem dolgozni is. Persze rögtön azzal indítottunk, hogy tegnapi esőzés miatt a raktárunk beázott. Ami végül csak inkább takarítási gondot jelentett, mert szerencsére a nehezen mozgó raktárosunk miatt már évek óta az alsó polcokon nincs könyv, illetve egész magasan vannak azok is, szóval ott nem volt kár. Viszont az én egységemben igen, úgyhogy sok könyv elázott. Első számolásra vagy 300 darab. Ennek egy részét mondjuk amúgy is selejteztük volna, de azért vannak amiket pótolni kell. Mert hogy megszáradni rendesen nem fognak, a helyreállításuk meg drágább, mintha újra vennénk őket… Majd dönt erről a főnököm. Vagy nem, mindenesetre én most listákat gyártok arról, hogy mi mennyibe kerül, mennyire használt stb. De még az is lehet, hogy kapunk biztosítós pénzt és akkor semmi vész. A VHS kazetták meg amúgy is mentek volna a szemétbe… Szóval munka az van. A nyaralás meg jól telt.

Mialatt a srácok Tiszavasváriban voltak, sajnos meghalt a dédimama, aki jövőre lett volna 90 éves, de már évek óta egyre romlott a szellemi állapota. A testi az nem, még az utolsó időkig a kertjét például rendben tartotta. De a kezdődő kánikula idején összeomlott és már nem jött rendbe. Eleinte még tanácstalanok voltunk, hogy mi legyen a fiúkkal, de végül maradtak a nagyinál, s talán mindenkinek jobb volt így, mert teszvesz néninek erősnek kellett maradnia az unokák miatt. Úgyhogy a nyaralás mindjárt két rossz hírrel kezdődött. Először is, hogy egy nappal tovább kellett maradnom, mert új munkatárs jött, aki ugyan átmeneti segítség volt, viszont VIP és a főnök azt akarta, hogy én tanítsam be, hogy tud segíteni a raktározásban. Aztán meg ugye ott volt a temetés.

Augusztus első szombatján kimentünk Szadára elintézni a telket, én főleg kaszáltam, meg hallgattam a karaokezó bandát valamelyik közeli telken. Ez hol mulatságos, hol meg idegesítő volt. Az ember egy nappal korábban lement a fiúkhoz, úgyhogy talán ilyen még nem is volt, de egy vasárnapot teljesen egyedül voltam a lakásban. Szép kis tennivalók listát írtam, amit egész jól végre is hajtottam. Hétfőn pedig busszal utaztam le a családom után.

Tiszavasváriban

Beosztottuk, hogy minden napra legyen program. Kedden (augusztus 4), elmentünk Nyíregyházára moziba, megnéztük a Minyonokat, aztán pedig elmentünk vásárolni és mivel nálam volt a 3. osztályba kellő bevásárló lista, meg utolsó munkanapon felvettem a beiskolázási segélyt a gyárban, hát elintéztük Babszemnek az iskolai cuccok beszerzését. Úgyhogy augusztus 4: készülés az iskolára kipipálva. Este pedig volt tábortűz, rablóhús és szalonnasütés. Szerdán elmentünk Miskolc- Tapolcára, ahol most már Zsebi is nagyon élvezte a fürdést, különös tekintettel a vadvízre, ahol kifejezetten apával szeretett úszni. Csütörtökön, a legnagyobb melegben volt a temetés. Én nem mentem el a srácokkal, a feladatunk az volt, hogy a kaját várjuk a búcsúztatóra, megterítettünk meg aztán főleg a kávét főztem, a gyerekek meg az udvaron játszottak. Délután pedig, ahogy ígértük, elvittük őket a helyi strandra, ami tavaly óta is sokat bővült, s mind a két gyerek főleg csúszdázott, Babszem a nagyon, Zsebi meg a gyerekmedencében. Pénteken is a strandon voltunk, Zsebi nagyon belejött az úszásba a karúszóval, bátran bement a tanmedencébe is, ahol nem ért le a lába és egyikünktől a másikig úszott. Én pedig, be kell vallanom, ráéreztem a karaoke ízére. Nagypapának ugyanis van erősítője, mikrofonja a youtube-on pedig mindenféle karaoke videók, úgyhogy énekeltem egy csomót. S meg kellett követnem a szombaton kiröhögött bulizókat, ez a karaoke nem is olyan egyszerű műfaj. Bár a Beatles dalok elég jól mentek, arra büszke voltam 🙂

Szombaton reggel pedig felkerekedett mindenki és elmentünk Mogyoróskára, ahol a nagyi nővére tartotta az 50. házassági évfordulóját. Ami valójában az 51. volt, de a 2014-re hirdetett buli elmaradt, mert a külföldön élő legkisebb lány családjában betegség volt, úgyhogy nem tudtak hazajönni Angliából. Szóval most volt esküvő (az egyik vő lelkész, ő adta össze őket újra a görög-katolikus templomban), utána ebéd és ott volt szinte mindenki az ember családjából, az összes ág a rengeteg unokával és bár a kajától nem voltunk hasraesve, meg nagyon meleg volt, végül jól sikerült évforduló lett. Ebéd után pedig felmentünk a Regéci várhoz, aztán meg az aranylakodalmasok kertjében a gyerekek meg az apjuk a többi csemetével hatalmas vízi csatát tartottak és ellocsolták Sanyi bácsi 3 hordónyi tartalékát 🙂

vizicsata

Vasárnap egy délelőtti vízicsatát követően ebéd után jöttünk vissza Pestre, de még Szadát is útba ejtettük, betakarítottuk a terményeket: paradicsomot, szőlőt meg még volt egy kevés ringló.

 

Hasonlók

Dac