Még mindig nem értünk oda

Szóval gyerekek nélkül még 2 napot töltöttünk munkahelyünkön mert a 3. napot, csütörtököt már mind a ketten kivettük szabinak, hogy készülődjünk. Sőt előtte szerdán még moziba is elmentünk, persze az X-ment néztük meg, mert azt szoktuk, meg az jó és ez az Eljövendő múlt napjai is az volt.

Csütörtökön már feljött teszvesz néni is, ők az emberrel kimentek Szadára ellátni a telket, én meg itthon pakoltam, vásároltam még amit kellett. Azért a gyerektelen napoknak hála a városban elintézendőket (biztosítás, pénzváltás stb.) sikerült elintéznem még munkanapokon. Közben a srácok nagyon jól érezték magukat Kanizsán, főleg mert Adri már ott volt, akiről aztán le se lehetett vakarni Zsebit. S mivel állandóan lefáradt, mert izgatottságból nem is aludt két délután se, esténként se volt gond, beájult rendesen. De még amikor aludt is (persze Adri altatta el csütörtökön ebéd után), akkor se hiányolt engem este.

Mi végül pénteken délre értünk Kanizsára, s együtt volt az egész család: mentünk a hegyre megünnepelni az összes nyári születés és névnapot. Volt bográcsgulyás meg húsok, s persze torta és tűzoltás is, többször.  Utoljára voltunk így együtt egy darabig, mert mostantól ha minden igaz a húgom egy évig nem fog hazajönni. Azt hiszem még nem is írtam, hogy lesz harmadik fiú unoka, aki Stockholmban fog születni októberben, úgyhogy egyensúlyba kerül a családban a legifjabbak nemi elosztása.

Szombaton reggel még elvittük gumishoz a kocsit, mert a bal első kerék nagyon eresztett, amíg ügyködtek rajta bevásároltunk, s végül korai ebéd után 1 órakor indultunk el a tengerpart felé.

Hasonlók