Már rá se merek nézni a dátumra, hogy mikor írtam utoljára. De nem is kell, mert úgyis az orrom alá dörgölik családtagok, hogy de hát már milyen régóta nem frissítetted a blogot. De sebaj, mert jövő héttől ugye november, ami most már tradícionálisan az a hónap, amikor sokat írok felváltva ide és az Olvasónaplóba. Meg közben persze lelkesen mindenféle nehézségeken keresztül is, de azért nyomulunk a Podcasttal. Meg a leltárral. Aminek még mindig nincs vége, de az ősz a gyárban sokkal keményebb lett, mint számítottunk rá.

Volt persze közben betegség is. Zsebi kezdte, neki a torka fájt kicsit október elején, pont amikor egy pénteken nem kellett oviba mennie, úgyhogy itt volt vele a nagyi. Vasárnap estére viszont én voltam, aki igazán belázasodott. Mikor hétfőn kijött a gyerekorvos, megnézett engem is és mindkettőnknek írt fel antibiotikumot így szerencsésen a keményebb dolgokat (nekem kezdődő tüszős mandulagyulladást talált, Zsebinek meg málnanyelvet ami skarlát előjele is lehet) így elkerültük. Úgyhogy jutott egy hét kényszerszabadság nekem. Aztán most meg, az őszi szünet kezdetével, az előző körtől 3 hét távolságra Babszem torka is belobbant, de szokásától eltérően nem volt láza, csak nagyon nem tudott nyelni szegény. Pont Tiszavasváriba mentünk le 23-án, úgyhogy végül vasárnap kihívtuk ott is a doktorbácsit, aki szintén antibiotikumot írt fel. Estére, két adag elfogyasztása után már teljesen jól volt és duplázott is: kétszer kért az ebédnél még hátra hagyott hús + káposzta kombóból.

A srácok még egy napot maradnak nagyszülőknél, aztán meg a hét második felében együtt megyünk őszi szünetezni.