Szerdán akkor ebéd után elmentünk Délegyházára, ahol a család nagy része már várt minket. Délelőtt még voltunk Zsebivel státuszon a doktornőnél, aki azt mondta, hogy a lábujjhegyezés nem gond, de azért a lába befelé dől, úgyhogy kicsit döntötttalpú cipőt be kéne szerezni. Zsebi továbbra is 18 kg és 114 cm (mert most ruhátlanul, cipőtlenül mérték).

Alex nagyon édes, ahogy mászkál a görbe lábain, nem győztem csodálni, mert nálunk a fiúk ennél nagyobb korukban kezdtek el járni, s addigra már hosszabbak is voltak, míg a svéd fiatalember 1 évesen már totyogott. Most még ott tart, hogy ezt roppant élvezi és több kilométert megtett a házban fel és alá.

Babszem ajándékait most nem irigyelte el Zsebi (csak a gyertyák elfújását), ugyanis húgomék jó érzéssel egy műanyag fénykardot vettek neki is és ő azzal egész délután boldogan elvolt. Mert nem csak villogott, de hangot is adott ki. Igaz egyszer kicsit megroggyant, de aztán hazajött a sógorom és megszerelte.

Jó kis délutánnal zárult a születésnapi ünnepségsorozat.