Legalábbis a gondtalan nyaralásnak. Délután visszatérünk Budapestre a fiúkkal. Zsebi kiválóan érezte magát Kanizsán is, idővel még az esti alvása is jól beállt, csak a napközben alakult kicsit nehezebben. Babszemnek azért hiányoztak az unokatestvérek, de mindig volt úgy napközben, hogy akár fél órát is eljátszott az öccsével anélkül, hogy balhé lett volna és valamelyikük elkezdett volna ordítani. Az idősebb főleg azért, mert a kisebbik olyasmit piszkált amit nem kellett volna, illetve böködte, csípte és harapta (persze mindezt szeretetből), a fiatalabb meg azért, mert nem kapott meg éppen valamit, vagy kicsit durvábban szorongatta meg a bátyja (szintén szeretetből).
