Méghozzá az, hogy van ez a kis lukam ami csak az enyim. Régi irodában, bár volt társaság ugye, akik közül volt akivel jobban, volt akivel rosszabbul állt a szénánk (legalábbis én hol heves utálatot, hol idegességet éreztem miattuk), most még többen lettek, 6-an. Mind nők. Ez ugye máris szüli a mindenféle bajokat. Mentorom is kezd egyre idegesebben reagálni apróságokra, a toleranciája kb 3 hetente megkívánja, hogy szabadságra menjen, mert különben hisztizik. Ezen túl meg nem képesek, nem akarnak elintézni maguknak semmit. Ott vannak 6-an, van egy csomó problémájuk, hol egymással, hogy közös ellenségekkel (takarítók, számítástechnikusok stb.), de csak morognak. Nem képesek felemelni a telefont, megírni egy nyamvadt levelet a SAJÁT érdekükben. Mivel reggelente ott szoktam elfogyasztani a kávét náluk, egy idő után elkap a hév, hogy vazze ha ti nem vagytok képesek magatoknak megcsinálni valamit majd én megteszem. Szereztem nekik új telefont, gépeket, elláttam Bios jelszóval a pcjét annak, aki kérte stb. Legutóbb az új telefon megérkezése után derült ki, hogy ahogy eredetileg elgondoltuk az nem éppen jó megoldás, mert máshova került fizikailag a készülék meg a vonal, mint szerettük volna. Logisztikai kérdés. Mondtam a csajoknak, hogy írják meg a telefonosoknak mit akarnak, hisz csak a központot kell átállítaniuk, és úgy lesz ahogy ők szeretnék, nekik kényelmes. Ennek volt vagy 2 hete. Nem történt semmi. Tegnap kértem őket, hogy jó akkor beszéljék meg és ÉN elintézem. Írjanak róla 1 levelet nekem, amiben összefoglalják a kívánságaikat. Ehhez képest mindenki külön levelekkel és ötletekkel állt elő. Na de én most a kezembe vettem a dolgokat, elintéztem úgy, ahogy szerintem jó. Aztán remélem nem lesz már több kifogásuk és kicsit megnyugszanak a kedélyek.
Már csak azon folyik a vita, hogy most zárják-e a klotyót vagy se. De ebbe már igazán nem akarok beleszólni, remélem ezt a WCgateet el tudják intézni egymással.
