Lélek

Ne vonjunk le messzemenő következtetéseket, de tegnap délután, onnantól, hogy kettesben maradtunk Babszemmel (teszvesz néni lányáékhoz, Cicához vándorolt át) olyan volt mint egy kisangyal. Délután aludt vagy két órát, apját jókedvűen fogadta, elaludt miközben vacsoráztunk (na ekkor nyüszizett picit), jól bírta a fürdést majd az esti elalvás is ment, apa hátsimogatásával. Az éjszaka meg a szokásos volt. Igaz, én ébredtem fel a hatalmas szélviharra, 5 körül, ugyanis a konyhában nyitva volt egy kis ablak, s a nyikorgó konyhaajtót kinyitotta a nyomás. Próbálkoztam csak az ajtó becsukásával, de aztán az ablakot is kellett.
Persze a tegnapelőtti viselkedésnek lehetett az oka valami front is és nem csak az, hogy 3 felnőtt hosszú távon már sok a lakásban és míg anyuval szép simán ellettünk volna, elvégre jó rég ismerjük egymást, anyósjelölt bármennyire is segítőkész, tényleg hasznos, hogy itt van, azért nem ugyanaz. Főleg, hogy a stílusa tőlem nagyon távol áll. Szóval még az is lehetett, hogy Babszem az én feszültségem miatt volt nyugtalan. Mert a gyerekek annyira tudják érezni az anyjuk lelkiállapotát.

Hasonlók

1 Comment