Még januárban figyelmeztettek az előző összeröffenés alkalmával, hogy lesz majd a tavasszal is egy, ugyanis meg kell beszélni, hogy pályázzunk e homlokzatfelújításra. Na pár hete jött a papír, hogy lesz 21-én. Tudtam, hogy ott kell lennem, részben mert ugye megválasztattam magam számvizsgáló bizottsági tagnak és még az ég világon semmit se tettem ezen minőségemben. Részben mert tulajdonos vagyok. De gondoltam, okulva a múltkoriból, ismét csak enm fogom elkapkodni a dolgot, később megyek és mivel úgyis folyik az orrom nem lesz nehéz beláttattni a többiekkel, hogy nekem vissza kell mennem a lakásomba citromos teát szürcsölni. Fél hatos kezdés után negyed órával leóvakodtam az előtérbe. Ott persze arról volt szó, hogy valamelyik szomszéd rosszul viselkedik. Na, gondoltam a két napirendi pont még javában hátra lehet. Miután letárgyalták, hogy büdös szomszéddal nem lehet mit csinálni, a szomszéd ház kőfala tényleg romos, majd írunk az ottani házfelügyelőnek, közös képviselőnk összegezte az elhangzottakat és kész, vége volt. Meg voltam döbbenve. Hat óra előtt öt perccel be is fejeződött az egész. Nem töltöttem csak 10 percet a lakógyűlésben és még felelősségre se vontak azért, hogy szalmaszálat se tettem keresztbe a bizottságban. Gyorsan még szóltam a közösnek, hogy szeretnék végre kódot a bejárati ajtóhoz, aztán mehettem vissza az ágyikómba a teámhoz és Cole Porterhez.
