Végülis a Szent Estét már a konyhánkban töltöttük. Igaz, a mosogató még nem volt bekötve, de ettől eltekintve minden más használható volt. Sőt nagyjából be is pakoltam a szekrényekbe. Volt fenyőfa és kitakarított szoba is. Meg kell mondani, határozottan jól néz ki a konyhánk, a színek, a szekrények és akkor még a térelválasztó bambuszt fel se tettük.
Másnap reggel elindultam haza. Persze pont az orrom előtt ment el a villamos, s mivel vasár és ünnepnapokon csak az egyik járat megy, az is 20 percenként, leintettem egy taxist. Aki éppen egy hete ütött el valakit, úgyhogy elmesélte, mennyire megviselte a dolog. De most már jól van, biztosított, s tényleg épségben kiértem a Keletihez. Otthon begyűjtöttem az ajándékokat, végül még egy meglepetést, rakletet is kaptunk anyuéktól. Mondjuk mindezt otthon hagytam, hogy a húgomék hozzák fel, mert se az öntött vas wok, se a jénai tál készlet nem könnyű szállítmány. Viszont a fűszeres olivaolajat, amit anyu csinált, csípősre, ahogy szeretjük, azt felhoztam. Még nyáron kaptuk az előző adagot, de sokáig csak dísznek használtuk, aztán egyszer a szükség vitt rá, hogy salátaöntethez megbontsuk. Bizony kiderült, hogy hatalmas különbség van a sima olivaolaj és a fűszeres közt, úgyhogy salátákhoz már csak azt használtuk amit anyu csinált. Ennek megfelelően az hamar fogyott.
Azért a sok jóban persze akadt egy kis bibi is. 23-án este elkezdett fájni a fogam. S én bizony azon emberek egyike vagyok, akik csak az utolsó utáni pillanatban fordulnak a dokihoz. Már hónapok óta kiesett a tömésem az egyik fogamból, de mivel nem zavart különösebben, hanyagoltam az egészet. Hát tessék, most kicsit kínlódhatok.
