Tegnap délután amikor már nagy volt az óvoda, felsóhajtottam, hogy bárcsak Köcsög elmenne szülni és akkor felköltözhetnék az irodájába, viszonylagos nyugiba. Persze aztán a párom felhívta rá a figyelmemet, hogy akkor olyanná válok mint ő, nekem meg eszembe jutott, hogy ott lennék rögtön egy köpésre Főnénitől, akinek hangulatváltozásaihoz még kötelebb idegekre van szükség, mint az enyim. Na jó, a dolog ennyiben maradt.
Azonban azt álmodtam, hogy Köcsög visszatért a szabijáról és bizalmasan közölte velem, hogy bizony V. fog a helyemre ülni, én meg mehetek a fönti irodába, hogy V. helyét foglaljam el. Ami azt jelenti, hogy Boss nénihez közel lennék, de szintén nem magányosan, hanem újabb kollegákkal egy légtérbe, akikhez szintén nem lenne piskóta alkalmazkodni.
Brrr!
Amikor már a munkáról álmodom, még ilyen viszonylag nyugis időszakban is (Köcsög, Redhead szabin, Ejtőernyőssel nagyon üti egymást az ügyeletünk így alig látom), akkor már vigyázni kell.
Úgyhogy hétvégén most hozzánk utazunk. Pihenni és házikenyeret enni.
