Állatkertbe péntek délelőtt is meglepően sokan vannak. De azért nincs tömeg. Nagyon meg tudtuk szerettetni magunkat a zsiráfokkal meg tevékkel, miután vettem Dórinak egy csomag csemegét, hogy ne a többiek elpotyogtatott maradékát szedegesse a földről. Aztán végül a legnagyobb sikert a nyalóka aratta. Ugyanis miután megkapta, fél órát elücsörgött az oroszlánok közelében a padon és azt eszegette. Lelkesen kínálgatott engem is, s persze a vége az lett, hogy mind a ketten nyakig ragacsosak lettünk. A kávézóban is vigyázni kellett a nyalókára, szépen visszacsomagolni és mindig szem előtt hagyni az asztalon. Biztos nagyot aludt aztán délután. Legszívesebben én is a példáját követném, de nem lehet, mert ügyelek.
