Mostanában ha mászkálok az utcákon már úgy gondolkozom, hogy ezt vagy azt az eseményt, gondolatot hogyan tudnám megörökíteni ide a blogba. Persze körülbelül a negyede se jut el odáig, hogy írásba kerüljön.
Ma reggel, míg a kutyaszarokat kerülgettem a belvárosba és bár üres volt a gyomrom (nem bírok reggelizni – rosszul vagyok, ha korán kell ennem, egy tejeskávé nekem elég), a hányinger kerülgetett néhány sarkon át és elgondolkoztam azon, hogy mennyire állat vagy emberkínzás négylábút tartani a belvárosban. Illetve aki tart, az miért nem gondoskodik nemcsak az állatáról de a környezetéről is. Van egy játszótér útközben, amit este zár reggel nyit az önkormányzat. Korrekt. Nem mennek be állatok, délutánonként gyerekekkel van teli, mert van néhány olyan óvoda a környéken, amely bérház emeletén lakik (nekem vidékinek ez szinte elképzelhetetlen, hogyis működik ez, hisz anno az óvodának annyira szerves része volt az udvar, a nagy terasz, hogy nem értem hogy tudnak gyerekek napokra meglenni négy fal között), szóval a kerítésen kívül pedig kavicsos rész, amin ma reggel négyzetméternként kb. 5 kupac kaka volt.
Angliában mi a tengerparton is felszedtük a kutya után kis zsacsiba a cuccot, London parkjaiban ilyet nem látni, pláne az utcákon és akkor még messzire se kell menni, mert Prágáról az egyik legnagyobb élményem a TISZTA UTCA.
Itt van a sarkon a nyár elején megnyílt menő étterem, amely aztán teraszt is csináltatott magának, gyönyörű magas zöld növényeket raktak ki, amelyeket azonban nem gondoztak és mostanra már elszáradtak. Mindig menő autók állnak előtte (hétközben esténként nem ritka a Jaguár), plusz a foltozott Trabant, ami egy szemközti idős páré, akik azonban mióta a menő étterem (melynek nevét csak hosszú nyomozás, többszöri ablak és ajtó mellet elmenés során találtuk meg a kiírva, de elnézve a kényelmetlen székeket és az idétlen tálalást, valamint a picnérek különleges öltözékét egyből lehet tudni hogy nem normál ember pénztárcájának való, és akkor még ott vannak a sportkocsik) megnyílt direkt a teraszuk előtt parkolnak, kiszorítva onnan néhány Range Rovert. Mindenesetre reggelenként csupa pisi az étterem környéke is. Munka után nem szoktam arra menni, de majd megnézem, hogy tesznek e ellene valamit, vagy a vendégek a teraszokon kénytelenek ücsörögni és a párás hugyszagot belélegezni.
Hétvégén végre megtudtam, hogy mi is az a Hebe Hebe dal. Előadó: Las Ketchup, a szám címe pedig :Asereje (The Ketchup Song). Egyszezonos dal, állítólag olyan mint anno a Macarena volt. Azaz van tánca és egy hét múlva már az idegeinkre fog menni 😀