Összefutottunk

Ma reggel összefutottam egy gimis osztálytársammal, akit anno nemes egyszerűséggel Dinnyének hívtunk. Az egyik minisztériumban dolgozik, elvégezte a jogot is és teljesen úgy néz ki, mint ahogy egy az ő beosztásában dolgozó emberkének kell. Középmagas, mokány, kicsi pocak, széles váll, fekete szövetkabát, nyakkendő, jóravaló bólogatás és a trademark nagy feje, amiről a becenevét kapta. Bár most már a többi testrésze is hozzánőtt.

Azon gondolkodtam, vajon egymás mellé állva megmondanák-e, hogy kortársak vagyunk. Meg arról, hogy röviden elbeszélgettünk kivel mi van és vajon lesz-e érettségi találkozónk (ami jövőre esedékes) eszembe jutott, milyen rég nem találkoztam B. barátnőmmel, aki másfél hónaposan látta utoljára Babszemet, azóta pár SMSt írogattam neki, de semmi nem jött össze. Hogy a gimis osztálytársaimat maximum a wiwen nézegethetem, nem tartjuk a kapcsolatot, ha összefutunk az utcán (most már nemcsak Pesten, de Kanizsán is ritkán fordul ez elő), gyorsan megbeszéljük mi van aztán megyünk tovább. Pedig az érettségi találkozók mindig olyan jól sikerülnek.