Közeledik ugye a születésnapja a gyermeknek, na meg jön majd a karácsony is és mivel most már a játékai a könyveken kívül nem nagyon kötik le Babszemet, próbálunk rájönni, mi lenne az, ami életkorának és érdeklődésének egyaránt megfelelne. Meg amivel el is játszik, de tényleg. Mikor Láthatatlan Unokatesómnál voltunk, Babszem ott rákattant a fa építőkockákra. Igaz, nem csinált velük mást, csak dobálta őket, de azt hosszú percekig. Mikor a hosszú hétvégén anyósjelöltéknél voltunk, ők is előálltak egy fa építőkocka készlettel. Babszem ott is dobált, aztán jött a játék továbbfejlesztése. Valamelyik felnőtt épített valamit, tornyot, várat, házat stb., s ezt meglátva a gyerek hatalmas iramban odatepert és ledöntötte az építményt, majd szétdobálta az alapanyagokat. A rombolás mindig fentről indult ám, nem kihúzta az alsó kockát vagy elkaszálta alul az épületet. Ezen fellelkesülve tegnap vettünk neki itthonra is egy készletet, ráadásul nagyobb és színesebb kockákkal. A siker ismét teljes volt. Apa épített, Babszem hihetetlen tempóban odatepert és rombolt, aztán hajigált. Bár később már egymás mellé tett két kockát is, de aztán meggondolta magát és inkább ismét visszatért a dobáláshoz. Egyébként valami gerelyhajítónak vagy diszkoszvetőnek kéne lennie a gyereknek, olyan svunggal tud dobni, hogy jobb fedezékbe vonulni, ha beindul.
Azért mivel nem igazán épít még, meggondoltam, a Duplot talán majd inkább jövőre kérjük.
