Ismét sikerült túlesni az első alkalmon. Ezúttal az első lázon. Tegnapi oltás folyományaként estére bizony felment a kiskrapek hője. Szegényke mintha nem is ő maga lett volna, bágyadt volt, a fürdést se élvezte, ezért nagyon gyorsra csináltuk, öltöztetésnél nem hadonászott a kezével, még csak a szájába se tette az öklét. Mivel amúgy is éreztem, hogy meleg, lázmérőzéssel nem zavartuk, csak kapta a kúpot (mint 5kg feletti immár egy egészet), s gyors vacsora után szinte pillanatok alatt bealudt. Sikerült azért előadni a tipikusan anyuka viselkedést, nem is gondoltam volna de tényleg olyan tehetetlen tud lenni az ember, amikor látja, hogy a gyereknek valami nagyon nem jó. Én meg bármilyen szívesen átvállalnám az egész lázat, nem tehetek semmit, pedig az agyam tudja, hogy ez természetes, ezen túl kell esnie. Ráadásul Babszemnek, mivel először történt ez az egész láz dolog vele, saját maga is meg volt lepve, láthatólag nem tudta, mi a fene ütött belé.
De ma reggel már vigyorogva ébredt, sőt a hétfő óta tartó kakielmaradás is megoldódni látszik.
