Az első

Már kezdtem nagyon elbízni magamat, hogy a gyerekemnek legalább olyan jó gyomra van mint nekem. Hisz eddig semmi se kottyant meg neki. Aztán ma délután kaptunk egy másfél órás ordítást. Éppen kaja előtt kezdődött, elutasította az etetést és sikoltva zokogott. Nem lehetett semmit csinálni szegénykével csak a függőlegesen, a vállamon tartani, mert úgy percekre is megnyugodott akár. Persze először bepánikoltam, lázat mértünk a párommal, próbálkoztam az etetéssel többször is, mert az jolly joker szokott lenni, minden bajra orvosság. Csak nem most. Babszem csak nem nyugodott meg, nagyon fájhatott neki. A kis hasa tök kemény volt, s alul semmi se akaródzott kijönni belőle (se szelek, se valami határozottabb). Telefonos segítséget kértem a hugomtól,meg anyutól (mert épp egy helyen tartózkodtak), de szerintük is valami nagy hascsikarás lehetett. Végül kisakkoztuk a párommal, hogy valószínűleg a pénteki kajám tehetett be neki, mert minden más amit a napokban elfogyaztottam már többször is szerepelt az étrendeben. Megkívántam a májat a héten és anyuval resztelt májat csináltattam. Amit még nem ettem, amióta teherbe estem. Babszemnek meg jól keresztbefordult a fing a hasában tőle. Másfél órás zokogás után aztán beájult és aludt vagy két órát. Jobb kedvűen ébredt, bekajált de azért már nem volt az a 100%-os kiskrapek, aki vasárnap délután szokott lenni . Egy kis fájdalom, ami új volt neki, mert sose volt hasfájós, rendesen kivette az ő erejét is. Úgyhogy a máj továbbra is törölve a menüről.