Áldomás

Ha már elkezdtem, akkor úgy gondoltam Főnéni után a többieknek is elmondom, mi a helyzet. Nem akartam úgy csinálni, mint Köcsög, aki annak idején mindent titkolt, aztán hirtelen elment veszélyeztetett terhesnek, anélkül, hogy komolyan előkészített volna bármit is. Persze ő nem az a megosztós, beszélgetős fajta volt. Egyébként Boss néni gratulált, örült neki, közölte itt volt az ideje. Aztán ma a kollegáknak is elmondtam, hasonló fogadtatásban részesültem. A visszatérő kérdés: Hát az ember mit szólt hozzá?
Mit szólt volna? Mondtam, hogy együtt csináltuk 🙂 Főnéni egyébként arra kért, hogy gondoljam végig, párhuzamosan vele, hogy kinek milyen munkarészeimet tudom majd átpasszolni. Legalább jövő őszig, amikor elvileg Köcsög visszatér. A többiek meg azon poénkodtak, hogy aki esetleg követni fog az irodámban, arra előbb utóbb szintén gyermekáldás fog várni.