Ismétlés

Hétfőn újból elmegyünk 4Ds UH-ra, méghozzá otthon. Legutóbb ugyanis, bár a lényeget megtudtuk, a doktornőt nagyon izgatta, hogy Babszem a bal kezén ült és nem láttuk az összes ujját, s azt mondta, megnyugodna ha egy hónap múlva ismét visszamennénk és megnéznénk, rendben van-e minden. S mivel visszahívott, meg egyébként is olyan klassz felévteleket kaptunk (képeket, videót, CDt amit akartok), ráadásul az egész annyira protekciós volt, hogy csak na (mire nem jó egy egészségügyis anya, még akkor is, ha már nyugdíjas), nem kérettem magamat. Tegnap A-nak meg is okoltam a dolgot:

A.: kukucsolsz?
Lobo: jah:) megint képet akarok a gyerekről:) arcosat:)
A.: mingya megkapod a kezedbe 😉
Lobo: tudod, hogy megismerjem:) ne tudjanak átrázni valami másik gyerekkel

Előtte még szombat-vasárnap kísérletet teszünk a Balatonra is. Viszünk fürdőruhát, a párom kijelentette, hogy legalább egyszer fürödni akar idén a tóban is. Meg majd fényképezünk.

Continue Reading

Picipoci

Ma is sikeresen rámcsodálkoztak, hogy hát ahhoz képest, hogy a 7. hónapot taposom alig van hasam. Először ugye ott volt múlt hónapban az általános iskolai osztálytárs, hogy szerinte nem vagyok erős terhes. Aztán a hétvégén csináltunk az új lámpákkal stúdiófelvételeket, többek közt ugye Babszem lakhelyéről is, amit elküldtünk anyósjelöltéknek, aki nem ilyen pocakot várt. Hát valóban, nekem nem az a görögdinnye hasam van, mint amit a legtöbbet látni. Én eredetileg nem indultam nádszálkarcsún, hogy nőjön a púp elöl, s feltünő legyen. Ezért inkább néznek kövérnek, mint terhesnek, s nem adják át a helyet a BKVn. Valamint valószínűleg a párom munkatársai is elkönyvelték, hogy lám megint híztam egy csomót, amikor másfél hónapja jártam bent nála, s találkoztunk (ő ugyanis nem reklámozza egyelőre hogy apa lesz, persze nem tagadná, ha rákérdeznének, de ez még nem fordult elő). Az elkövetkező másfél hónapban fog majd ugrásszerűen nőni a hasam elvileg, szóval még lehet nekem is gömbölyűbb, nem ilyen kockaforma. Még egy dolog, ami miatt nem vagyok hajlandó stresszelni magam, hogy az én hasam nem olyan, mint a többieké*. Mert a lényeg úgyis az, hogy Babszem egészséges, nő és helye az van, mert hol a derekam felett hol a csípőm tájékán rugdalózik. Úgyhogy egyelőre pocakképet nem teszek a blogba, majd ha már olyan igazán kismamás kinézete lesz:)

*Brian: – Ti mind egyéniségek vagytok!
Tömeg: – Igen, mi mind egyéniségek vagyunk!
Valaki a tömegből: – Én nem!

Continue Reading

Hableány

Tegnap Mirwen is kérdezte, hogy mégis milyen érzés, amikor mozog bennem a Babszem. Azt hiszem, nem sikerült jól leírnom a dolgot, sőt néhány hasonlatom meghökkentőre sikeredetett, el is jutottunk az Alien-hez, bár rámutattam, hogy ott épp az volt a poén, senki se gondolta, van a pasiban valami amíg vacsi közben ki nem robbant az idegen. Úgy szoktam elképzelni, hogy Babszem úszkál és amikor falat ér, akkor megérinti, majd megforul, elrugja magát és tempózik tovább. Nem tudom én még megkülönböztetni, hogy most rugdal, bököd a könyökével, vagy csak egyszerűen hempereg egy nagyobbat. A lényeg, hogy mozgolódik, ahogyan kell, vannak már időszakok meg bizonyos testhelyzetek amik kiváltják a dolgot de még nem lehet menetrendesíteni

Continue Reading

Megoldások

Azt hiszem kicsit át fogom rendezni az irodámat és laptopozok. Ugyanis ez a bokadagadás idegesít és legjobb módszer, ha felteszem a lábamat valahányszor leülök. Ez az, ami a
jelenlegi körülmények
között nem lehetséges. Viszont ha elfordulok az asztaltól van még 2 székem is, amivel gazdálkodhatok. Meg egy laptop, amihez az egeret még mindig tudom az asztalomon tartani, csak a gép lesz az ölemben és félóránként úgyis fel szoktam állni mászkálni. Holnap tehát laptopprojekt lesz.

Continue Reading

Felfedeztek

Mint kismama blogot. Igazából kicsit csodálkozom, mert az egy dolog, hogy
pár hónapja
ez az egyike a legfontosabbaknak az életünkben, de olvasgatva más anyuka-kismama blogokat azt hiszem nem igazán illek bele a nagy átlagba. Nem adok sok általános információt, csupán szubjektív történéseket, amik a terhesség alatt megesnek vélem. Nem vagyok egy érzelmileg kitárulkozós fajta, nehezen is menne itt a Babszemet különösebben becézgetni és ingyuli-pingyuli jelzőkkel írogatni róla, meg arról amit én érzek. Ez utóbbit egyébként is marha nehéz megfogalmazni, s itt könnyű giccsbe hajlani. Azt mindenesetre elhatároztam, hogy soha se fogok a gyerekem nevében blogot indítani, ahol első szám első személyben számolok be arról (mint öntudatos 2 hetes csecsemő), hogy anyu hányszor cserélt pelenkát alattam. Persze nem kizárt, hogy lesz egy nem publikus blogja a gyereknek, hogy a család is tudja, mi történik vele, de az még messzi van. Addig is jól viselem a meleget, kicsit dagad a lábam, holnap kiderül mennyire komoly a cukorkérdés, s ha minden jól megy 2 hét múlva kiderül végre, hogy Babszemjanka/ót hogy szólíthatjuk.

Continue Reading

Búcsú 2

A derekam után a bokámtól is búcsút vehetek. Igaz, ez utóbbit szoktam még látni, mert reggelre meg pihentetés után azért leapad a duzzanat. Viszont most már nem halogathatom tovább, olyan kényelmi cipő-szandál-papucs stb. kell, ami simán elbírja ha egy-egy számmal néha megszalad a lábam mérete.

Continue Reading

Cukor

Dokibácsi szerint majd győzhetek belgyógyászatra és terhesgondozásra járni, csak legyen hozzá energiám. Beutalt a profhoz, aki nagyon határozottan be is rendelt keddre, szerinte egyébként nem gáz a dolog. Megnyugodtam. Már úgyis azon kezdtem aggódni, hogy túl simán ment eddig a dolog, mert mindenkinek van valami kicsi baja a terhessége alatt nem lehet, hogy nekem nincs. Egyébként Babszem tegnap biztos érezte az aggódást, mert sokáig nyugiban volt, aztán este a Sziriána alatt rendesen belendült, hogy megnyugtasson, ő jól van. A film (ami egyébként klassz volt, összeesküvéselmélet kedvelőinek marhára ajánlott), meg a Libanoni hírek hatására azt álmodtam, hogy arab terroristák fogságába estem. De rendesek voltak, semmi körömtépkedés…

Continue Reading

Teher alatt

A védőnő a múltkor már azt szerette volna, ha azonnal elmegyek terheléses vércukor vizsgálatra. A doki azt mondta, ráérek, van egy hónapom. Na a köztes megoldást választottam, rájuk hagytam 3 hetet. Olvastam persze
horror
sztorikat, meg a védőnő is felkészített, aki úgy kezel, mintha valami nagy betegségben szenvednék és állandóan tanácsokat osztogat, ha nála járok, bár úgy érzem, hogy csak a szakkönyvben leírtakat mondogatja állandóan és semmi személyre szólót. Azt mondta, hogy vigyek citromlét magammal, meg ha nem egyedül megyek, nyugodtan hazamehetek a két csapolás között, csak ne szóljak ott róla, hiszen a közelben lakom. Úgy terveztem, hogy bevásárolok, hazaviszem a cuccot aztán vissza a laborba. De hölgy, aki megcsapot nagyon szigorúan közölte, hogy ki ne tegyem a lábamat az épületből, úgyhogy eléggé megszeppenve ücsörögtem, olvastam aztán az előttem sorra kerülő kismamával (aki szintén felkészülten citromlével érkezett és nekem is felajánlotta a maradékát) beszélgettem. Úgyhogy kibírtam a 2 órát, nem lettem rosszul, s csupán a második körben kellett csalódnom a vérvételt végző néniben, aki edddig mindig nagyon profi volt, hogy csak harmadszorra sikerült megcsapolnia.

Continue Reading

Szülés

Álmomban tornán voltam és az egyik hasizom gyakorlat alatt hoppá, kicsúszott a gyerek. Az oktató elkapta, azt mondta, nem gond, még bőven van ideje, tegyük vissza. Beleegyeztem, csak kértem, hogy nézzük azért meg, mégis milyen nemű. Fiú volt, kerek a feje és egy piros cumi lógott a szájában. Nem is volt bizarr….

Biztos azért álmodhattam, mert mostanában olvasgattam, hogy még 1 hét, és utána elvileg életképes lenne a Babszem, ha megszületne.

Continue Reading

Mosoly a képemen

Azt hittem, hogy amilyen béna vagyok, majd nem fogom felismerni, mikor korog a gyomrom és mikor mozog a Babszem. De emiatt igazán nem kellett volna aggódni, mert eléggé különbözőek. Főleg miután hazaérve Kairóból mégis maradt egy kis gyomorrontás-hasmenés bennem, bármennyire is ásványvízzel mostam meg még a fogamat is a
szipi-szupi
szállodai szobámban, azért az onnan elhozott hasi dolgok eléggé egyértelműek voltak. Mint ahogy Babszem jelentkezései is azok. Még nincsenek folyamatosan, sőt nem is rendszeres, csak néha-néha (a 9-es buszon napi 1x biztos), ezért aztán mindig meglepő és többnyire vigyorgok rajta egyet. Pár hete igyekszem kialakítani a rutint, hogy lefekvéskor percekig a hasamon a kezem, meg a páromé is, hogy a Babszem érezze és kommunikáljon velünk (van olyan irodalom, ami szerint lehet erre szoktatni). Tegnap este ott éreztem, ahol az emberem karja pihent. Persze ő még nem érzékelte. Ahhoz még nem elég erőteljesen rugdos, nyom stb. a Babszem.

Continue Reading

Meleg

Mindenki azt kérdezi, hogy bírom a meleget, jobban vagy rosszabbul, mint Babszem nélkül. Egyelőre sok különbséget nem érzek. Reggel még jó az idő, BKVn igyekszem végállomástól végállomásig menni, akkor tuti van ülőhelyem, s ugyan itt még mindig nem sikerült megoldani a légkondi kérdést (amióta konstatálták, hogy elromlott, nem csinálnak vele semmit). Otthon meg ott a redőny, a zuhany és a ventillátor. Szóval a meleg egyelőre nem játszik. Jobban tartok az ősztől, amikor majd dagad a lábam, s nagyobb cipőket kell venni.

Continue Reading

BKV

A párommal megegyeztünk, nem kell nekünk kocsi, a Babszem jólérzi magát a 9-es buszon. Tegnap este is ott jelentkezett, pedig az összes kismamairodalomban benne van, hogy este lefekvéskor szokta eleinte leginkább érezni az anyuka a mozgást, mert akkor tud a gyerekre leginkább koncentrálni. Ehhez képest a mienk az esti Volvós buszokat részesíti előnybe. A hugomnál például az volt, hogy amikor balra fordult az ágyban akkor élénkült be nagyon Adri, úgyhogy ezt a technikát kihasználva fordult jobbra, ha aludni akart, ha viszont már kezdett aggódni, mert a gyerek mozgását rég nem érezte, akkor bal oldalára feküdt és beindult a mozgás. Na már most én nem fogok tudni mindig felugrani a 9-es buszra, ha kétségeim vannak

Continue Reading

Jó este

Tegnap este moziba mentünk a
16 utcára
a MOM parkba. Előtte kaptam gyönyörű ezüstfülbevalót, a film korrekt volt, rég láttam ilyen jól felépített, összerakott és jó színészeket felsorakoztató szórakoztató művet, hazafelé pedig szinte semmit se kellett várni a csatlakozásokra. Aztán a 9-es buszon 22.15-kor megéreztem a Babszemet. Azóta megdumáltuk, hogy tipikusan a mi gyerekünk, mert azóta se nagyon strapálja magát. Tegnap este jelentkezett úgy, hogy ne érezzem rosszul magam ennek hiányában, azóta pedig visszavonult, nyugiban van. Nem egy ideges títpus A párom szerint persze rosszul menedzseltem le a dolgot, amikor továbbadtam a családnak:

Ember: ilyenkor minden barátnőt azonnal fölcsörög, hosszan mesél, esetleg sírtál is… tudod 🙂

Lobo: de csak vigyorogtam:)

Ember: nem baj, a sírtál jobban hangzik. tudod, életed nagy pillanata, hónapok óta vártál erre, és a megkönyebbülés és boldogság hullám miatt az érzelemid túláradtak, és csak folytak az örömkönnyeid…

Ember: bla bla bla 🙂

Continue Reading

Dobog

Úgy gondoltam, nem lesz gond a mai pisiléssel a védőnőnél, hisz rendszeresen ébredek hajnali 4kor, megjárom a WCt, szóval a reggel nem kell kipattanni az ágyból és rohanni. De természetesen ma korábban 2 előtt érkezett a menetrendszerinti járat, de hős voltam reggel, bár biztos ami biztos, zuhanyzáshoz odakészítettem egy kimosott üveget, hátha a vízcsobogás erősebb ingernek bizonyul. De nem, kibírtam amíg kellett, sőt még az ottani mellékhelységben kellett csapnyitással rásegíteni a dolgokra. De a vizeletem negatív, a vérnyomásom is normális, ugyan ez a félidőben már +6 kg kicsit megrettentett (azt hittem kevesebb, egy ideje ugyanis nem bízom az otthoni mérlegben), végül meghallgattuk a Babszem szívverését is. Gyors, egyenletes, ahogy kell. Szóval attól, hogy még nem érzem a mozgását ő ott van és éli világát. Megnyugtató a tudat, továbbra se vagyok hajlandó ezen stresszelni magam, hogy már mindenki velem közel egy időben szülő érzi, csak én nem. Későn érő típus vagyok (ez abból is látszik, hogy életemben először kedden voltam Mangoban és leárazáson vettem 2 felsőt magamnak), meg haláli nyugodt, szóval nem meglepő, ha Babszem se az a kimondottan izgálga fazon.

Continue Reading

Kispapa

Tegnap elmentünk a papás-mamás tornára, ahol a gyógytornász kicsit beavatta az apukákat abba, hogy mi is lesz a dolguk a szülőszobán. A 7 többé-kevésbé rendszeresen járó csaj mind ott volt, párostul. Ez nem a kórházas, filmet vetítünk és mindeki elájul dolog volt. Annál finomabban volt szó olyan dolgokról, mint légzéstechnika, testarttás és masszázs. Gyakorlással. Mivel én vagyok a csoportban aki a legkésőbb fog szülni, elképzelhető, hogy lesz még egy ilyenre alkalom. Na és meg kellett állapítanunk, hogy nekem van a leghelyesebb kispapám.

Continue Reading

Torna

Tornán 3-5-en szoktunk lenni, a múltkor amikor 7en voltunk, már tömegnek számítottunk. Éjszaka azt álmodtam, hogy valamiért a rendes órára járók is a kismamatornára jöttek be, a kisterembe és mire én odaértem, nem maradt polifom. A padló pedig hideg. Hisztiztem 1et, erre kaptam kispárnát, hogy tegyem a hátsóm alá felfázás ellen. Ráadásul a gyakorlatok is mások voltak, mint amit megszoktunk. Biztos azért álmodtam ilyet, mert jövő hétfőn az oktatónk párunkkal együtt vár minket egy kis szüléselőkészítőre, s előre izgulok. Azért még a részleteket holnap megbeszélhetjük a tornán, például, hogy át kell e a pasiknak is öltözni, vagy nem fontos.

Continue Reading

Öltözék

Van ez a helyes indiai elefántos ruhám, ami lenge, ujjatlan, ráadásul ajándékba kaptam még Amerikában. Beke kolleganő kérdezte még a múlt héten, hogy miért nem hordom, mert most duplán is jó, hisz belefér a pocak is rendesen, ráadásul kényelmes. Szót fogadtam neki, előszedtem és viselem. Érdekes mód, amikor pár éve hordtam, lépten-nyomon terhesnek néztek benne. Tegnap bezzeg senki se akarta átadni a helyét nekem a villamoson.

Continue Reading

Szégyenlős

Babszem nem mutogatja magát. Összevissza forgolászott az UH-n, a doki a combcsontját is alig bírta megmérni. Mikor megkérdeztem, hogy aztán a nemét lehet-e tudni, azt a választ kaptam, hogy hát Nem nagyon látni. Talán kislány, de ne vegyen mérget rá. Szóval a nagy kérdés, hogy lesz-e fiú unoka vagy anyu boszorkány, még mindig nem dőlt el. Izgulunk tovább. Mindenesetre minden más okés, rossz dolgok nem látszanak, mérete normális, igaz most megint 1 héttel fitalabb terhesnek kiáltottak ki ezek alapján.

Continue Reading

AFP update

Közben a védőnő befejezte a rendelését és a mai postájával megkapta az írásos értesítést is a szép eredményeimmel. Úgyhogy nem kell hétfőn az én jegyzeteimre hagyatkoznia a dokiknak, mert előtte fel tudom majd venni a hivatalos iratokat is.

Continue Reading