Szóval a gyermek vasárnap lent maradt a nagyszülőknél Tiszavasváriban. Máris megkezdődött a nagyiék terrorizálása, ugyanis Babszem is olyan, mint állítólag az apja volt, hogy ahogy gyógyul annál elevenebb és kezelhetetlenebb lesz. Mi legalább Karácsonyra a nyugodt gyermeket fogjuk visszakapni (vagy nem és még nekünk is kimutatja a foga fehérjét, csak hogy ne érezzük úgy, megszabadultunk valamitől). Mivel a betegség alatt nem vitte túlzásba az evést, a nagyszülők másik projektje a gyermek félhizlalása. Már amíg ott voltunk vacsorára megevett 4db füstlit. Igaz, kenyér nélkül. Aztán meg volt valami nagyon extra tojásrántotta ami ízlett neki (gondolom, ahogy a nagypapa szereti: kis mangalica szalonna zsírjában kolbászkarikákkal), meg kacsazsíros kenyér. Csak hogy a jó kis vidéki kosztot is szokja. Itthon ilyet úgyse eszik, az biztos. Bár azért reméljük, hogy nem csak ilyesmit meg húst hússal eszik, hanem zöldség-gyümölcs is lecsúszik.
Egy kis sós, egy kis édes
Anyu mindig azt meséli, hogy amikor kicsi voltam, sose felejtettem
el, hogy egyik nap tejbedarát másik nap lágytojást kértem vacsorára.
Babszem is most már hozzászokott a tejbedarához, a virslihez és a múlt
héten a nagy tunkolási lázban kiélvezte a lágytojás nyújtotta örömöket
is. Mondjuk hiába kap valami főételt vacsorára, kedvence mégis az,
amikor mindenből kér, amit mi is eszünk és velünk együtt nyammog.
Tegnap
estére tejbedarát rendelt. Mi meg gombás spagettit ettünk, amiből
szintén kellett neki tálalni. Meg kapott hozzá csemegeuborkát és
kenyeret is. Az uborkákat eleszegette, a kenyérrel tunkolta a
tejbedarát, majd azt mondta, elég volt. Elment, tett pár kört, aztán
visszajött, bekéredzkedett az etetőszékébe, mert ott öntögethette a
gyümölcslevét egyik pohárból a másikba, aztán úgy döntött, mégse
fejezte be a vacsorát, visszakérte a két tányérját (gombás spagetti és
kakaós tejbedara), majd hol egyikből, hol másikból eszegetett és szépen
bekajált.
Én még mindig el tudok lágyulni, amikor nézem ahogy
eszik. Még nem nagyon tiltjuk attól, hogy kézzel egye a spagettit (az
neki még könnyebb mint villázni), vagy össze-vissza kajáljon, elkérjen
bármit amit a mi tányérunkon lát, mert lényeg, hogy eszi a darabosat,
harap és rág. Márpedig ezt néha nagyon komolyan tudja csinálni, teljes
odaadással és olyankor nagyon cuki.
Hagymához is hagymát
Áradoztam arról, hogy milyen jót tett globálisan Babszemnek a bölcsőde, de ugyanígy nagyon jó az is, ha egyedül lehet otthon és valaki csak vele foglalkozik. Mint most a héten a nagymama. Aki minden nap taníttatott vele egy-egy mondókát, amit persze nem mindig akar elsőre elmondani, amikor hazaérünk, s nagyi szeretné őt produkáltatni, olyankor meg Babszem persze direkt nem csinál semmit. De akivel olyan kalandjaik voltak, amiket este elmesélt lefekvéskor mert miután azt mondja, hogy "Meséljük mi történt ma Ubával*"és én elkezdem a felvezető szöveget, aztán ő átveszi a szót, s elmondja, hogy játszótéren voltak, áfonyás joghurtot vettek meg sehol se kaptak kelbimbót és belelépett a kutyakakikba stb.
Ráadásul tegnap óta tunkolási mánia van. Tunkolta a tojást, a főzeléket, a levest, a gyümölcsjoghurtot és a tejbedarát is. Úgyhogy most fogyassza rendesen a kenyeret, amit eddig otthon nem evett. A bölcsődében állítólag igen, mert én mindig rákérdeztem, hogy uzsonnához/reggelihez eszegeti-e a péksüteményeket és ott buzgón helyeseltek.
*H betűt nem szokta ejteni szó elején. Kicsit franciásan.
Gyors jegyzet
Egész mondatok: Bálint iszik teát. Ana hozott még bogyós lekvárt. Kiszti monja busztus talan (Kriszti mondta gusztustalan)
Igekötő használat: Nem ki megy és hasonló variációk
Saját név: Jujász Kaza (Persze előbb arra a kérdésre, Hogy hívnak? azt mondja: Apa. A mi a neved?-re válaszol rendesen – vagy fordítva.)
Evésnél most az van, hogy mindent megkóstol válogatás nélkül. Ma vacsorára például evett húspogácsát és lekváros kenyeret, miután elmajszolt egy fél mandarint.
Hátunk mögött
Természetesen otthon hiába kenegetjük lelkesen a vajas-lekváros kenyereket, pirítósokat, Babszem csak lenyalogatja róluk a tetejét aztán vigyorog ezerrel. Tegnapelőtt még kalácsot is sütöttem (na jó, nem én, hanem a gép, de az is számít), hátha a puha édes tészta jobban vonzza majd, de minden hiába. Nekünk nem hajlandó megmutatni, amit annyira dícsérnek a bölcsődében. Ahol tegnap még rakott krumplit is evett. Meg persze utána még a burgonyafőzelékből is egy adagot, nehogy már ne kapjon belőle.
Az viszont már annyira nagyfiús, hogy hazamegyünk, levadássza magának a pudingot vagy a joghurtot (ami éppen van otthon és a levadászás is annyi, hogy vagy a kamrába megy a polchoz vagy ácsorog a hűtőnél), aztán felmászik a konyhaszékre és ott szépen teljesen egyedül megeszi az egészet. Maximum a végén kell 1-2 kanálnyit kikaparni neki a dobozból. Közben én meg pakolászgatok körülötte, esetleg leülök vele együtt, s meg-megsimogatom a fejét. Tiszta idill.
Beszél, eszik
Múlt kedden szedte össze a doktornéninél a Készen is vagyunk mondatot, amit azóta rendszeresen használ, amikor öltözik, vetkőzik, eszik és persze mindig jóval előbb mondja, hogy "Készen isz bagyunk" mint valójában lennénk. A másik amit használ nagy lelkesen a "Sikerült" ha bármit megoldunk, vagy például ha ő összeteszi a Duplo síneket (és hasonlókat). Amúgy folyamatosan be nem áll a szája és már egyre hosszabbak a mondatok is képes összetenni és már nem csak ismétel, válaszolgat de önállóan isnyomja a szöveget. Az f-sz csere mellett még működik a v-b helyettesítés (pl. bonat, bissza, bagyunk) is.
Amit még folyamatosan csinál, az az evés. Tegnap a két szelet lekváros kenyér bölcsis uzsonnna után (a bravúrt persze otthon nem volt hajlandó megismételni, pedig próbálkoztunk vacsoránál, reggelinél egyaránt) hazaérve félóránként zavart ki a konyhába (Ana ki med, Kazi isz) és újabb falatokat követelt: megevett két pudingot, egyfél Kinder tejszeletet, belekezdett egy joghurtba, ivott teát, végigkóstolgatta az éppen készülő salátát, tonhalat, aztán már fél órával a vacsora előtt azért rimánkodott, hogy együnk már. Bekapott két kiskanál lekvárt, a kenyerekről csak lenyalta amit felkentünk rá, aztán bedöntött egy tál kekszes pépet. De ez a bélpoklosság már az ünnepek alatt jellemző volt rá, úgyhogy mi legalább fél kilóval nehezebb gyereket vittünk vissza a betegeskedést követően a bölcsibe. Míg más fogy, amikor otthon van, mert kiírta az orvos, babszem gyarapodott rendesen.
Mérföldkő
Ma délután azzal fogadott a gondozónő, hogy csodájára jártak a gyereknek, aki megevett két szelet lekváros kenyeret! Apró falatokban de elmajszolta!
Megvan a fény az alagút végén 🙂
19-15
Szóval most már 19 hónapos a gyerkőc és tegnap hagyta megszámolni, hogy van 15 foga. Csak használná őket másra is, mint duplo kockák meg elemek rágcsálására. Elméletben nagyon jól tudja, mire valók a fogai. Meg is mutatja, hogyan kell rágni velük (csattogtatja őket nagy komolyan), de kaját még mindig csak pépeset fogad el, nagyobb darabokat meg csak nyalogat, világért se harapna bele mondjuk a reggeli fél paradicsomba, amit kikövetel magának. Na és persze beszélni se hajlandó még, de hát minek is tenné, mikor szépen el tud mutogatni mindent mi, a szülők meg megértjük mit akar és mindig elmondjuk helyette is, hogy merre megyünk, mit csinál a csiga, mit kell megöntözni, felolvassuk a verseket stb. Amúgy megért mindent sőt mostanában már direkt rosszalkodik, csinál olyan dolgokat, amikből tudja, hogy balhé lesz. Ez látszik a szemén, amikor nekiáll például a mosogató alatti tisztítós szekrény ajtaját nyitogatni, vagy ha egészen más felé akar menni hazaúton, mint kéne. El is van kényeztetve azért a csemete, ez nem vitás. Főleg úgy, hogy engem már most lenyom az akaratosságával. Az apját még nem. De amúgy jókedvű, továbbra is mosolygós és ritkán sír.