November 26, Riga

A reggelit az egyik résztvevővel költöttem el, aki szintén az én hotelemben lakott. Mint kiderült, ő Litvániából jött és mesélte, hogy Riga igazából sokat változott, mert amikor legutóbb 5 éve itt járt, még sokkal rosszabb állapotban volt a főváros és az épületek, amiket mostanára tényleg gyöngyörűen rendbehoztak. Minden fel van újítva, de legalábbis nagyon igyekeznek, hogy gyönyörű városképet varázsoljanak. Elvégre nem volt könnyű, szétbombázott város 45 után aztán meg jött a megszállás.
A délelőtti program egyébként gyorsan végetért, csupán megbeszéltük ami az elmúlt egy évben történt, majd hogy mi legyen jövőre. Persze elvállaltam, hogy segítek homepage-t csinálni. Hehhe. Úgyhogy ebéd utántól kezdődött a vasárnapig tartó szabadprogram.
Egész délelőtt világos idő volt, gondoltam itt az alkalom, megkezdjük a városnézést, végre valamit láthatok nappal is. De persze amint elindultam elkezdett ömleni valami hókása szerű dolog. De nagyon sűrűn. Egy darabig gyalogoltam azért, de a vége az lett, hogy az előző nap felfedezett moziban kötöttem ki és lett valamint orosz felirattal megnéztem a BJD2-t. Meg kell mondanom, határozottan jobban tetszett így másodszor és eredeti hangokkal, mint magyarul.
Mire kijöttem a moziból persze már nem esett a hó, viszont újból sötét volt. Mindenesetre a környéken kezdtem egész jól kiismerni magamat. Az utcaneveket viszont képtelen voltam megjegyezni.
A hoteltől nem messze volt egy ház, ahol egész nap egy néni hordta el a havat a járdáról, mert állandóan omlásveszély volt este mikor mentem haza, akkor hagyta csak abba. Az összes hó lecsúszott a tetőről addigra. Ráadásul az épület egyike a fel nem újított, lakatlan házaknak, a néni a szomszéd házba ment be.

Continue Reading

November 25, Riga

Akkor folytatnám a beszámolót.

Persze nem aludtam valami jól, pedig igyekeztem sokáig fenn maradni olvasni, tévézni, hogy majd a fáradtság kiüt. Álmodtam olyanokat, hogy meglett a csomagom, fel is hívtak a reptérről, hogy hozzák és amikor megérkezett, nem az én kis csomagom volt, hanem valaki másé, a külseje olyan volt mint az enyém, csak éppen nem fekete, hanem szürke. Aztán meg azt álmodtam, hogy párom és szülei utánam jöttek, hoztak kaját, meleg cuccokat és mind az én szállodai szobámban bújkáltak, ingyen és a hátsó kijáraton keresztül közlekedtek, hogy le ne bukjunk az 1et fizet 4en laknak felállás miatt.
Éjszaka esett a hó is rendesen sőt úggy éreztem, hogy a város összes hókotrója az én ablakom alatt mászkált.
A reggeli legalább szép bőséges volt és negyed 10-kor azt mondták a repteresek, hogy délután 3 felé jön a csomagom, úgyhogy bár azt éreztem saját pizsamában jobbat aludhattam volna, kicsit jobb kedvel indultam el a hivatalos programra.
A bemutató nem volt valami jó, igaz, hogy amit tanítottak nekünk nem a világ legegszerűbb dolga, de ráadásul nehéz is volt követni amit a csaj csinált a nagy gépen. Közben persze hogy rászabadultam az internetre levelezgettem, meg a húgommal beszéltem is.
Az ebéd az egyetem éttermében volt. Körülöttünk a legtöbb gyereknek laptopja volt és mint kiderült az egész épületben a közös helységekben van wifi, úgyhogy nem csoda hogy ott szabadon internetezgettek. Egyébként valamilyen töltött hús volt salátával és krumplival, de az utóbbit rendesen megkaprozták, úgyhogy kihagytam. Gyanítani kezdtem, hogy a kapor az egyik kedvenc fűszerük a letteknek, nekem meg nem annyira, úgyhogy elképzelhető, hogy lesznek még ebből konfliktusok.
Délutánra annyira lelassult a net, hogy se indexet olvasgatni, se a bemutatott dolgokat gyakorolni nem tudtuk már.
Fél öt után fejeztük be a napot, siettem a hotelbe, de a csomagom még persze sehol. Felhívtam megint a repteret, ahol azt modnták, a Cseh légitársaság emberei csak 7 óra felé tudják majd kiszállítani mert akkor érnek rá, de tuti, hogy meg fogom kapni a csomagot. Kezdtem igazat adni az egyik szervezőnek, aki amikor megmondtam, hogy nem jött meg a csomagom, rögtön azzal válaszolt, hogy fogadjunk, a Cseh légitársasággal utaztam, mert azokkal mindig baj van.
Elindultam hát sétálni. Mibel egész délelőtt esett a hó, déutánra viszont +5 fok lett minden olvadt, az utcasarkokon jó nagyokat kellett lépni, mert hatalmas tócsákban állt a víz. Jó nagy utat tettem meg a sötétben, ugyanis Rigában télen már kettőkor megy lefele a nap. Megtaláltam a központi pályaudvart egy hatalmas áruházat meg a 14 termes multiplexüket, persze.
Vacsorát a lett McDonalds-nak nevezett étteremlánc egyik vendéglőjében ettem. Nagyon guszták voltak tényleg a kaják. Persze fogalmam se volt, hogy mit rendelek, mert csupán lettül volt minden kiírva, de szépen mutogattam. Na meg ismét lecsaptam egy adag fokhagymás pirítósra, mert ez a fekete kenyér valami isteni. Igen, erre a négy napra úgy döntöttem, felfüggesztem a diétámat, inkább ismerkedem azzal, amit Rigában kapható és ehető. Gyaloglok annyit úgyis, hogy ledolgozzam a felesleget.
Mire hazaértem, végre megérkezett abőröndöm, ott állt a szoba közepén. Letört az egyik foganyúja, elgörbült a huzogatós sin és kiborult a kontaktlencse folyadékom. De legalább megvolt az egeres pizsamám és megint elmentem a kávézóba ünnepelni, ahol sikerült rájönnöm, hogy a nagy műanyag kávéscsésze, amit kihoztak a felszolgálók rejti magában a kajamenüt.

Continue Reading

November 24, Riga

Indulás előtti éjszaka nagyon is valóságos álmaim voltak, amolyan lekésem a repülőt, lezuhanok, nagyon hideg tél lesz stb., úgyhogy ennek megfelelően életemben először féltem a repüléstől.
Reggel persze baleset volt a gyorsforgalmin, de szerencsére a Minibuszost nem ejtették a feje lágyára, úgyhogy mindenféle kis utcákon keresztül kiszállított időben a reptérre (jah és tök jó ennyire közel lakni a reptérhez, mármint idő viszonylatban, mert kifele meg vissza is egyedüli utas voltam, s mégiscsak olcsóbb volt mint a taxi)
A gép messze nem volt teli, úgyhogy oda ültem ahova akartam, és rövid volt a repülési idő, alig 50 perc Prágáig. Ott szépen feltérképeztem a repteret, hogy mit hol lehet találni, előre készülve a visszafelé útra, mikor is 3 órám lesz a két gép között.
Riga előtt leszálláskor már lehetett látni, hogy hó az van. A parcellák úgy váltakoztak egymással, hogy hó meg fa. Erdő és fehérség. Mint azt már mondtam, a csomagomat persze hiába vártam. Reklamálás megvolt, leírtam a kis bőröndöt, kaptam referencia számot, ami alapján érdeklődhettem. Majd irány a WC ahol szépen kidühöngtem és bőgtem magam.
Pénzváltás, taxi a szállodába (Piros Renault Senic). Kész szerencsének bizonyult, hogy a párom jó vastag bélelt kabátját hoztam magammal, mert az elég meleg volt ahhoz, hogy ne kelljen azzal foglalkoznom, megfázom. A pulcsik meg a harisnyáim ugye a bőröndömben voltak valahol útban Riga felé (reméltem, mert azt mondták van még egy esti járat Prágából, hátha azon rajta lesz). Így csak bejelentkezés után elindultam olyan alapvető dolgokat megvenni, mint zokni, bugyi, harisnya, fogkefe, fogkrém, tusfürdő. Mászkálás közben szerencsére megtaláltam egy piacot, ahol piaci áron szereztem be a fehérneműket és egy különösen jó meleg harisnyát.
Már ezzel a szereléssel felturbózva indultam el vacsorázni. Először egy kávézóba tértem be, gondolom ott vacsorázom, láttam is, hogy mások esznek tésztát, de én aztán ki nem igazodtam az étlapon, illetve azon csak italok voltak, úgyhogy forró csokit rendeltem. Ami kiderült nem az a fajta forró csoki amire én számítottam, hanem tényleg olvasztott mentás csokoládé volt. Töményen. Durva.
Végül a szomszéd utcában lévő Ukrán étteremben eszegettem fokhagymás pirítóst fekete kenyérből meg Soljanka levest. Ami valami istenire sikerült.

Continue Reading

Ajándékok

Most éppen első nap az iskolában effekt van, munkával tetézve. Úgyhogy még nem nagyon tudtam nekiállni a rigai beszámolónak se. Azért itt van például, hogy miket hoztam ajándékba: A híres fekete kenyér
Kézzel faragott a karácsonyi vásárból
Nem külsőleg használatos fekete balzsam

Continue Reading

24 ora

A legizgalmasabb a repülésben, amikor az ember már leszáll és dobogó szívvel várja a kerengot (ok az o: meg u" betuknek fejbol nem tudom az ASCI kodjat, ugyhogy hagyom a tobbit is es nem ekezetezek, mert a masik lehetoseg meg a ciril betu), aztan amikor mar 3x nezi vegig a viragos taska elvonul a szeme elott rajon, hogy az o csomagja valahol eltunt a Budapest-Praga-Riga vonalon. Ekkor jon a ketsegbeeses, boges Lost es Found, ahol meg semmit nem tudnak a csomagrol. Este tehat az alapveto dolgok, ugy is mint bugyi zokni harisnya fogkefe fogkrem vasarlasa. Hogy feldobodjak, Be happy aromaterapias tusfurdot vettem es egy orat alltam a forro zuhany alatt. Ma reggel mar azt mondtak, uton van a csomag es ugyanazzal a jarattal jon, amivel en tegnap. Azert ezt a 24 orat nem kivannam senkinek. Visszafele jon velem a borond kezipoggyaszkent.

Continue Reading

Utazás

Megtettem az előkészületeket. Felvettem reggel a repülőjegyemet, a napidíjamat, sőt még a Minibuszt se felejtettem el megrendelni. Megnéztem, a kis füzetem, amibe Párizsban is jegyzeteltem még pont van annyi lap, hogy most is jó szolgálatot tegyen (persze ha súlyos grafomán rohamot kapok, kénytelen leszek valami lett füzetet beszerezni). Holnap még utána kell néznem az időjárásnak. Bár ma Tikka azt mondta, hogy Ugye tudod, hogy Moszkvában -15 fok van Nagyon remélem, hogy Rigában nem ez a helyzet. Bízom a tenger jótékony hatásában. Főleg, miután múlt pénteken A. visszamondta az angol BJD2-t, a vihar miatt, mire én fogtam magam és bosszúból elmentem shoppingolni. Gondoltam, veszek egy nadrágot, lehetőleg meleget az utazásra, de persze szoknyával tértem haza, ami hosszú és bársony, ráadásul 2 számmal kisebb, mint amit nyáron vehettem volna. Ma mindenki el volt tőle ragadtatva (na meg attól, hogy mennyit fogytam, egy hét után feltűnt mindenkinek), s mivel van jó vastag harisnyám is, úgy gondoltam eléggé komoly ember benyomását kelthetem ilyen szerelésben a csütörtök-pénteki találkozókon is.

Continue Reading