November 25, Riga

Akkor folytatnám a beszámolót.

Persze nem aludtam valami jól, pedig igyekeztem sokáig fenn maradni olvasni, tévézni, hogy majd a fáradtság kiüt. Álmodtam olyanokat, hogy meglett a csomagom, fel is hívtak a reptérről, hogy hozzák és amikor megérkezett, nem az én kis csomagom volt, hanem valaki másé, a külseje olyan volt mint az enyém, csak éppen nem fekete, hanem szürke. Aztán meg azt álmodtam, hogy párom és szülei utánam jöttek, hoztak kaját, meleg cuccokat és mind az én szállodai szobámban bújkáltak, ingyen és a hátsó kijáraton keresztül közlekedtek, hogy le ne bukjunk az 1et fizet 4en laknak felállás miatt.
Éjszaka esett a hó is rendesen sőt úggy éreztem, hogy a város összes hókotrója az én ablakom alatt mászkált.
A reggeli legalább szép bőséges volt és negyed 10-kor azt mondták a repteresek, hogy délután 3 felé jön a csomagom, úgyhogy bár azt éreztem saját pizsamában jobbat aludhattam volna, kicsit jobb kedvel indultam el a hivatalos programra.
A bemutató nem volt valami jó, igaz, hogy amit tanítottak nekünk nem a világ legegszerűbb dolga, de ráadásul nehéz is volt követni amit a csaj csinált a nagy gépen. Közben persze hogy rászabadultam az internetre levelezgettem, meg a húgommal beszéltem is.
Az ebéd az egyetem éttermében volt. Körülöttünk a legtöbb gyereknek laptopja volt és mint kiderült az egész épületben a közös helységekben van wifi, úgyhogy nem csoda hogy ott szabadon internetezgettek. Egyébként valamilyen töltött hús volt salátával és krumplival, de az utóbbit rendesen megkaprozták, úgyhogy kihagytam. Gyanítani kezdtem, hogy a kapor az egyik kedvenc fűszerük a letteknek, nekem meg nem annyira, úgyhogy elképzelhető, hogy lesznek még ebből konfliktusok.
Délutánra annyira lelassult a net, hogy se indexet olvasgatni, se a bemutatott dolgokat gyakorolni nem tudtuk már.
Fél öt után fejeztük be a napot, siettem a hotelbe, de a csomagom még persze sehol. Felhívtam megint a repteret, ahol azt modnták, a Cseh légitársaság emberei csak 7 óra felé tudják majd kiszállítani mert akkor érnek rá, de tuti, hogy meg fogom kapni a csomagot. Kezdtem igazat adni az egyik szervezőnek, aki amikor megmondtam, hogy nem jött meg a csomagom, rögtön azzal válaszolt, hogy fogadjunk, a Cseh légitársasággal utaztam, mert azokkal mindig baj van.
Elindultam hát sétálni. Mibel egész délelőtt esett a hó, déutánra viszont +5 fok lett minden olvadt, az utcasarkokon jó nagyokat kellett lépni, mert hatalmas tócsákban állt a víz. Jó nagy utat tettem meg a sötétben, ugyanis Rigában télen már kettőkor megy lefele a nap. Megtaláltam a központi pályaudvart egy hatalmas áruházat meg a 14 termes multiplexüket, persze.
Vacsorát a lett McDonalds-nak nevezett étteremlánc egyik vendéglőjében ettem. Nagyon guszták voltak tényleg a kaják. Persze fogalmam se volt, hogy mit rendelek, mert csupán lettül volt minden kiírva, de szépen mutogattam. Na meg ismét lecsaptam egy adag fokhagymás pirítósra, mert ez a fekete kenyér valami isteni. Igen, erre a négy napra úgy döntöttem, felfüggesztem a diétámat, inkább ismerkedem azzal, amit Rigában kapható és ehető. Gyaloglok annyit úgyis, hogy ledolgozzam a felesleget.
Mire hazaértem, végre megérkezett abőröndöm, ott állt a szoba közepén. Letört az egyik foganyúja, elgörbült a huzogatós sin és kiborult a kontaktlencse folyadékom. De legalább megvolt az egeres pizsamám és megint elmentem a kávézóba ünnepelni, ahol sikerült rájönnöm, hogy a nagy műanyag kávéscsésze, amit kihoztak a felszolgálók rejti magában a kajamenüt.

Hasonlók