Szeptember 6. vasárnap

A reggel nem volt túl meleg, bár sütött a nap, a szél fújt. Cica kiült a kert végébe a napra olvasni reggeli után, nemsokára megjelent mellette Babszem is a székével, ő is odaült, aztán később hozta az új Thomasos könyvét is olvasgatni. Kicsit később lementünk felfedezni a város másik részét, boltokat találtunk és persze fagyiztunk. Selcében a manó napi adagja 2 gombóc volt, ami ott az itthoninak kábé kétszerese volt. Egy vaníliás meg egy csokis. Az egyik délelőtt a másik délután. Mindig ugyanott. Amint leértünk a kikötőbe ő ment a fagyishoz, aki persze tudott pár szót magyarul, úgyhogy Babszem nyugodtan mondhatta: Jó napot kívánok! Egy vaníliát kérek! S tényleg így mondta:) Persze néha túl halkan és nekünk a pult felett meg kellett ismételni mert a gyerek magasságából a srác a pult másik oldalán nem biztos hogy jól hallotta.

Délután lementünk a strandra, de eléggé fújt még a szél és az éjszaka jól fel lett forgatva a tenger, szóval nem volt nagyon meleg a víz. Legalábbis nem éreztük annak. Úgyhogy csak röviden fürödtünk mi is, abból is a nagyobb részt tette ki, hogy ácsorogtunk fél centinként beljebb haladva a tengerbe csak hogy hozzászokjunk a hideghez. Babszem az előző naphoz képest sokkal félénkebben közelítette meg a vizet, hideg is volt, ráadásul a nagyi kezét fogta, aki köztudottan víziszonyos és a félelme kicsit átragadt a gyerekre, úgyhogy ezt a részt eltoltuk.

Este Babszem folytatta a Cicával való közös olvasást. Sokáig kinn ücsörögtek a teraszon, kávét ittak (a gyerek vagy 3 pohár tejes biokávét döntött be) meg Thomast olvastak.

Eleve úgy egyeztünk meg, hogy minden nap más lesz a napos, az fog főzni, mosogatni, a többiek meg pihenhetnek. Így kiszámolva mindenkire csak 2x jut majd sor. Teszvesz néniék nehezen értették meg, hogy ha ők nem ügyeletesek, nem kell semmit csinálniuk, csak mondjuk lekötni Babszemet. De aztán később feladtuk, ha ők úgy érezték jól magukat, hogy felmosnak és kisöpörnek minden nap, akkor legyen nekik.

Szeptember 7-8 hétfő-kedd

Az első nap után nagyjából kialakult azért a napirend. Délelőtt séta a városkában, ebéd után nagy alvás aztán le a strandra. Ahol Babszem vagy próbálkozott a vízzel, vagy nem. De legalább a játszótéren jól érezte magát, főleg amikor egyik délelőtt ott találtunk egy óvodás csoportot, akik után lehetett mászni meg nézni őket és megpróbálni velük játszani. De legalábbis kiabálni velük, ha nem mentek le a csúszdáról.

Tesz-vesz néni víziszonya nem terjed ki a hajókázásra. Sőt, a tengeri hajózás kimondottan elsőbbséget élvez nála. Pár éve, amikor Montenegróban voltak akkor teljesen beleszeretett. Úgyhogy eltökélte, hogy márpedig ő hajókázni fog a Kvarner öbölben is. Eleinte kicsit nehezen tudtuk kitalálni, hogy mikor is menjen, mert még az előző heti utakat hirdették hétfőn is. Kitaláltuk, hogy akkor kedd délelőtt egy rövid útra elmennek és viszik Babszemet is, meg az apját, mert a gyerek a nyaralás alatt teljesen rá volt gyógyulva és szinte sehova se ment nélküle. Úgyhogy kedd délelőtt jól felpakoltak és elindultak én meg azt terveztem, hogy előbb a kertben, majd a strandon napozok. A part felé beugrottam a boltba ásványvizet venni és kikbe futok bele? A hajózni indult társaságba. Keddre már kitették a heti beosztást és kiderült, hogy délután lesz 5 órás út 2 megállóval, úgyhogy arra Babszemet nem viszik, csak Teszvesz néni megy meg Cica. De közben fagyiztak egyet, ezért nem jöttek fel a házhoz.

Nagypapa egyébként hozott magával pecabotot és kedden horgászott is, de csak kis halakat fogott. Nem nagyon tudta, mivel kell beetetni, nyelvtudásbeli korlátai pedig megakadályozták, hogy megtudja, a mellette ülők mit használnak (bár nekik se volt nagy zsákmány a tarsolyukba). Azért két kis halat estére lelkesen meg is sütött és előételnek elfogyaszthattuk. Babszem inkább a mellettük készült krumplit ette.