Egy hete még a horvát tengerparton ébredtünk, de eddig nagyon húztam az időt, hogy nekiálljak megírni az élményeket. Miután átéltük, meg jegyzetelgettem a kis füzetbe (mert nem volt nálunk gép, vagyis ha nagyon akartam volna Cica laptopján egy wordbe írogattam volna), már nagyon nem volt kedvem még ide is bekörmölni, pedig ez a lényeg. Amúgy is úgy érzem, hogy rengeteg mindent elfelejtek rövidtávon és legalább akkor itt lesz nyoma a dolgoknak.
Akkor ugorjunk neki.
Szeptember 4. péntek
A belső városi forgalom miatt egész későn ért haza a párom a szervízből, de legalább nyugodtan indultunk el. Nem is volt vészes a forgalom. Aztán megint Zalában kapott el minket egy hatalmas vihar és volt, hogy alig 60nal mentünk, mert nem lehetett látni se a sűrű esőtől. Szerencsére Babszem bealudt vagy 20 percet. De úgyis kellett neki az energia mert az összes nagyszülője Kanizsán várta, ugyanis a párom családjával ott beszéltünk meg találkát. Így aztán egy kalap alatt megtörtént a családlátogatás is, teszvesz néniék megnézhették hol lakunk.
Szeptember 5. szombat
Reggel még gyors bevásárlás volt meg szendvicskészítés aztán 11 kor már úton voltunk, teli tankkal. Legtöbbet a határnál kellett várni, illetve jól megnéztük, hogy Zágrábnál a kapu másik oldalán milyen sokan vannak, s csak reménykedtünk, hogy mi nem fogunk így járni majd a visszaúton.Odafelé ismét csak egyszer álltunk meg, ugyanott, ahol tavaly. S még hasonló kép is készült, csak itt már tényleg ette azt a barackot:
Selce nem egy nagy városka, s bár térképet nem találtunk róla rendeset a neten, de nem olyan bonyolult elrendezésű, hogy ne találtuk volna meg elsőre a lefoglalt apartmant. Pár nappal később az ember csinált a várostérképről egy jó kis fotót amit belinkelek ide, hogy ezentúl, ha valaki Selce térképet vagy map-et keres jó kis találat legyek itt.
A szállás amúgy nagyon klassz volt, eredetileg a képek alapján azt hittük az emelet lesz a mienk, de a földszint volt, a teljes hosszában plusz kert, napozóággyal, előttünk üres telekkel és tengeri kilátással.
Miután kipakoltunk természetesen lementünk sétálni a partra, Babszem azonnal fürödni is akart volna, de nagy hullámok voltak, mély víz, szél és hűvös, de azért vett mintát a sós vízből.
Babszem másik nagy élménye még az este az volt, hogy a10 centi magas kertvégi falról a szél belefújta őt a rozmaringbokorba (amit agávébokornak hívott első körben mindenki), s ezzel pár napra meglett a beszédtémája. Éjszaka természetesen mindenki nyugtalanul aludt. A gyereknek kinevezett ágy mellé odaállítottunk egy fotelt, de ennek ellenére éjszaka olyan svunggal fordult meg Babszem, hogy lepottyant róla. Szerencsére bele volt gabalyodva a paplanjába és alig ébredt fel az eseményre, majd befészkelhette magát közénk, de másnap már megfordítottuk az ágyat, hogy az addig a falnál lévő perem kifelé essen.