Az úgy volt, hogy még Babszem fotózott utoljára a Canonnal, méghozzá villamost Miskolcon. Amikor három hete elővettem, hogy lefényképezzem valamelyik jópofaságát a fiúknak, homályosan láttam a lencsén át. Próbáltam megtörölni, de nem működött a dolog, az ember is először azt hitte csak a + meg a – van rajta elállítva, de kiderült, hogy nem. Szóval valami történt a géppel, vittem szervizbe. Ott először a munkafelvevő azt mondta, valami apróság eshetett ki belőle, 7000 Ft és hamar megcsinálják. Kitöltötte a munkalapot, majd bement a kulisszák mögé, 5 perc múlva azzal jött vissza, hogy a műszerész megnézte, ez mégse az, amire ő gondolt. Komolyabb dolog, valami gáz van a gép keresőjével, ki kell cserélni, de szerencsére alkatrész van, meg is lesz a héten. Viszont 30.000 forintba kerül. Na egy kicsit megállt bennem az ütő, s gondoltam azért megnézem, hátha máshol talán lesz aki jobb ajánlatot mond.

Csak hát innen nehezebb nyerni, mert a szakszervizben minden van, plusz elvileg értenek hozzá. Kisebb boltoknál meg lehet, hogy bár rengeteg hasonló gép megfordult a szaki kezén, csak épp az én típusom nem, plusz ha tényleg komoly alkatrész kell, akkor a megrendelés se egyszerű menet. Volt is, ahol csak ajánlatkérésre két hetet kellett várni, de aztán találtam egy szimpatikus, kicsi, családias helyet, ahol egy hét után azt mondták, 12e-ért megjavítják és holnap mehetek érte. Ha bejött a dolog, majd megmondom kinél sikerült megcsináltatni.

Tegnap ugye Zsebi kettesben jött haza apával, míg én a fogadóórán voltam, nagyon jól eljátszottak meg nasiztak együtt. Ma volt a cégnél a főnéni hivatalos búcsúztatója, mindenféle nagy emberekkel, tortával, pezsgővel, amin ott kellett lenni és persze délután 5-kor kezdődött. Úgyhogy apa ment mind a két gyerekért, letudva a kört, amit én csinálok délutánonként. Persze Zsebi és Babszem is erőst örültek a fejleménynek, úgyhogy mire hazajöttem ismét állt egy hatalmas sínpálya a szoba közepén.

Szerdától jövő szerdáig itt lesz a leendő főnökünk. Tegnap már kétszer is találkoztam vele, ma pedig volt egy beszélgetés, ahol mindenki jelen volt, s bár elvileg úgy volt, hogy majd mi ismerkedünk vele, Főnéni túlságosan magához ragadta a kezdeményezést. S bár nem győz minket dicsérni, meg felhívni pár szerinte nagyon fontos dologra az utódja figyelmét, látszik, hogy az új seprű egész más stílusú és mást tart elsődlegesen elintézendőnek. Azt hiszem nem nagyon akar a mostani rutin dolgokba belepiszkálni, a jövőnk jobban foglalkoztatja, elvégre ha minden igaz lesz új csili-vili gyárépületünk.

Ma Emkával hiába vártunk a csoportra, akiknek előadást kellett tartanunk, úgyhogy beszélgettünk egy csomó mindenről. S aztán hirtelen azon vettem észre magam, hogy nekem kell megszervezni főnéni nyugdíjaztatási műsorát. Mert ugyan van másoknak is ötlete, de nagyon tisztában vannak vele, hogy ha tőlük jön, akkor a gyár felét azonnal elidegenítik. Most már állítólag sínen van az utód szerződésének levajazása is.

Azt hiszem elmondhatjuk, hogy az első őszi szünet jól sikerült. Ismét a Bükkben voltunk, mint tavaly októberben, jártunk már ismert helyeken, de új dolgokat is kipróbáltunk és megállapítottuk, hogy megint megyünk majd arra, mert jó hely.

Látszik, mennyire képben vagyok amúgy a környékkel, mert azt hittem, hogy Diósgyőr az valami kisváros, ha már van ott vár is meg, Várkert panzió, ahova foglaltunk szállást. De odaérve kiderült, hogy csak Miskolc egyik városrésze. A panzió amúgy tényleg pont a vár mellett volt, amit első nap meg is látogattunk, miután lepakoltunk. Majd körbejártuk a környéket, megállapítottuk, hogy Miskolc pizzamekka lehet, mert minden második vendéglő pizzázó vagy expressz pizza rendelésfelvevő helynek tűnt.

Kedden délelőtt elmentünk Szilvásváradra. Nem volt egyszerű az út odafelé, igazi kacskaringós, keskeny hegyi majdnem ösvényen autóztunk, alig találkoztunk mással. Szilvásváradon felmentünk most az ősember barlangig, ami különösen tetszett Babszemnek, mert felmászhatott sziklákra. Megnéztük a fátyol vízesést, ami azért még mindig nem a régi pompájában tündököl, de legalább már nincs kiszáradva. Még volt játszóterezés, aztán mentünk csak vissza a kisvasúttal és ebédeltünk meg. Persze már elég korán sötétedett, úgyhogy a Kalandpark csak rövid kitérő volt, Babszem kétszer végigmehetett a Mókus körön, s bár fáradt volt, azért ügyesen megoldotta a dolgokat, láthatólag sokat fejlődött tavaly óta. Visszafelé kicsit olyan volt, mintha valami horror film bevezető képsorait vettük volna fel, a tök sötétben a kihalt erdei úton csupán a kocsi lámpája világította meg a fatörzsek egyharmadát. Az ember szerint igazi vezetési gyakorlat volt ez az út Szilvásváradra meg vissza.

Kivételesen az időjárás előrejelzés igazat mondott, szerda reggel volt eső és borús az ég a nap folyamán, úgyhogy csak átmentünk Lillafüredre. Ott megnéztük a Hámori tavat és az Anna barlangot. Ami az előző napi sziklamászásos barlangászat után csalódás volt: szűk folyosók, sötét, s nem lehetett semmit se megérinteni. Sajnos ebédnél melléfogtunk a Tópart vendéglővel, gyanítottuk, hogy a pincérek lehettek egyben a szakácsok is, annyira lassú volt a kiszolgálás még úgy is, hogy a napi menüt kértük.  Innen mentünk strandolni és második nekifutásra meg is találtuk a Barlangfürdőt Miskolc-Tapolcán. Na ezt a barlangozást mindenki nagyon élvezete. Alig több mint egy órát voltunk, mert későn értünk, de azt végig a vízben töltöttük és záráskor hagytuk el a fürdőt. Mire vacsoráztunk, Zsebi már úgy viselkedett, mint aki be van csiccsentve: annyira fáradt volt, hogy úgy dülöngélt, mint aki sokat ivott. Vicces volt: egy botladozó kuncorászó mini-részeg.

Csütörtök délelőtt még egyszer körbesétáltunk aztán hazautaztunk.

Szerdán az ünnepen Babszem osztályával voltunk a Hajógyári szigeten. Pontosabban a két SZMK-ssal beszéltünk róla ugye, amikor szülinapi bulin voltunk egyiküknél, hogy menjünk el kirándulni. A jelentkezők száma egész nagy volt, végül a 29-ből 14-en jelezték, hogy ott lesznek és tényleg 13 család el is jött. A gyerekek nagyon izgatottak voltak, rövid versenyeket is találtak ki nekik, s a végén mindenki kapott egy oklevelet meg egy pólót, úgyhogy boldogok is voltak. Amúgy még az ember is jól érezte magát, pedig az ilyen összejöveteleket nem kedveli, de meg is állapította, hogy voltak nála antiszocabb apukák is, sőt sok helyen csak anyuka jött el a csemetével. Zsebi is élvezte a nagyok társaságát, meg amíg Babszem a haverokkal focizott, addig elvittük sétálni, megnéztük a Dunát meg ilyenek. Szerencsénkre az idő is jó volt.

Most hétvégén meg feljöttek a nagyiék, hogy ünnepeljük meg Cica szülinapját. Szombaton elmentek Babszemmel a Magyarország-Ausztria női focimeccsre, mert az egyesület kapott ingyen jegyeket, Zalánék mondták, hogy mindenképp kimennek, elviszik a fiunkat is, de aztán a nagyszülők is velük tartottak. Még egyikük se volt ilyen nagy stadionban, meg ennyire “komoly” meccsen (függetlenül az eredménytől), úgyhogy mindenki nagyon élvezte. Zsebi meg megint egyke volt őt meg elvittük magunkkal bevásárolni, mert az eljövendő kirándulásokra szereztünk be még dolgokat.

Ma aztán Vácra mentünk, ahol délelőtt piknikeztünk, meg sétáltunk, fociztunk, délután pedig átmentünk Kismarosra ahol ebédeltünk, megköszöntöttük Cicát és kapott tortát is. Vagyis inkább uzsonna idő volt már, mire végeztünk. Zsebi el is aludt hazafelé, úgyhogy ő fürdés nélkül ment az ágyba, de Babszemet se igazán kellett altatni.

Holnap pedig kezdődik az őszi szünet, az első felében elmegyünk családdal, ha nem is wellnessbe, de fürdőbe, meg terveink szerint idén megnézzük a Fátyol vízesést, ami ugye tavaly nem működött. November elejét meg Kanizsán töltjük, úgyhogy most ki tudunk majd menni a temetőbe gyertyát gyújtani. Kíváncsi vagyok, Zsebi mit fog szólni hozzá, mert ő még ilyet nem látott.

Babszem még óvodába járt focizni, de az úgy heti egyszer volt, többnyire a tornateremben és alig tartott egy órát. Az edzők javasolatára voltak akiket elvittek egyesületbe is, többek között Zalánt, aki tavaly óta jár is hetente kétszer edzésre. Egyáltalán nagyon oda van a fociért és tavaly már kezdte megfertőzni Babszemet is, aki érzi, hogy foci nélkül nem igazán fiú. A Zalánnal mindig abból áll az udvari játékuk, hogy rúgják a labdát, párszor volt a tavasszal meg nyáron, hogy elmentünk velük szombaton vagy vasárnap az Óhegyre vagy a Csajkovszkij Parkba focizni. Az iskola kezdetekor meg párszor Babszem rákérdezett, hogy nem járhatna-e ő is edzésre a barátjával. Egyszer elkísérte őket edzeni, ott maradt végignézte mi mindent csinálnak, meg három hete egy meccsre is elment Zalánnal (ami Telkiben volt, ahonnan aztán az ember hozta haza őket, mert az anyuka, akivel mentek elszámolta magát, s nem vitt elég pénzt buszjegyre). Mi azért még egy darabig elhessegettük Babszem kérését, hogy had járjon edzésre, mondtuk, hogy amúgy is nagyon fáradt esténként, ez a heti kétszeri foci még jobban kimerítené, ráadásul nem is biztos, hogy kezdőként ugyanott gyakorolhatna mint a Zalán stb. De végül megegyeztünk, hogy megkérdezzük az edzőt, járhat-e Babszem is velük  és Jani bácsi igent mondott (ő amúgy még az oviból ismerte a fiunkat).

Úgyhogy múlt héten hétfőn már vittem Babszemet edzésre, szerdán aztán a rossz idő miatt nem volt foci, viszont pénteken igen, akkor Zalánékkal ment és az ember hozta el őket, s mondta, hogy hívták Babszemet is vasárnap edzőmérkőzésre. A hétvége nagy izgalomban telt hát el, Babszem végigizgulta a vasárnap délelőttöt kint Szadán, hogy vajon odaérünk-e majd időben a meccsre, de fél 4-re ott voltunk. Mivel Zsebi bealudt, a nagyfiúk maradtak ott én hazajöttem, úgyhogy nem láttam az első szereplését, de el tudom képzelni 🙂

Babszem jól fut, de még nincs igazán labdaérzéke. Sokat kell majd még gyakorolnia, mert eddig csak kapura rúgásokat játszott, nem nagyon tudja vezetni a labdát, meg bármit is kezdeni vele, ha megkapja. Az meg, hogy megszerezze még inkább nehezen megy neki. Viszont csapattársaival ellentétben, akik gondolom rengeteg focit néztek már meg ezért aztán 7 évesen képesek olyan színházi előadást eljátszani még edzésen is, amilyet csak a tévében látni, őt a focinak ez a része még érintetlenül hagyta. Szóval azért nem hiszem, hogy hatalmas karriert futna be focistaként Babszem, s tudom, hogy Vekerdy is ellenzi az ilyen fiatalon sportoltatást, de Babszem most nagyon boldog, hogy járhat edzésre.