Szombaton Halász Judit koncerten voltunk a helyi művelődési központban. Már valamikor decemberben (22-én) megvettem a jegyeket a neten, hogy biztos jó helyünk legyen, a bizonylaton az volt, hogy az előadás előttig egy órával kell felvenni azokat. Úgyhogy szépen be is írtam a naptáramba, február 15-én koncert meg hogy előtte a héten menjek el át is venni. Amit megtettem, de azt mondták ott, hogy csak az előadás napján lehet megkapnom, úgyhogy szombaton bevásárlás után megint beugrottam a művházba, de akkor meg azt mondták, hogy a koncert előtt egy órával nyit a pénztár, akkor adják ki a jegyeket. Kicsit felesleges rendszer, szerintem, mindenesetre délután amíg én sikertelenül próbáltam elaltatni Zsebit, az ember még 1x elszaladt és átvette a jegyeket.

A koncertre aztán gyalog, illetve motorral mentünk. Mindkét fiú fáradt volt persze, mert annyira izgatottak voltak az események miatt, hogy nem tudtak pihenni. Már egy hónapja legalább főleg Halász Juditot hallgattunk persze a kocsiban, illetve néha Kalákát is, úgyhogy Zsebi például nagyon várta volna a Fakatonát, mert azt tudja ő is már. Az első sorban ültünk, s míg sok gyerek felállt és táncolt meg ugrált, köztük Zsebi is, Babszem végig a helyén maradt. Persze azért ő is énekelt meg tapsolt, amikor kellett, de általában már kicsit úgy viselkedett, mint valami tini, aki megjátssza, hogy marhára unatkozik és nem nyűgözi le az egész, de azért a szíve mélyén örül, hogy ott lehet. Később azt mondta, hogy csalódott volt, mert az egész nem úgy hangzott, mint a rádióban (vagyis a stúdió felvételek) és mert csak az egyik Micimackós dalt énekelte el Halász Judit, a klasszikusat, a másodikat pedig nem. De majdnem biztos, hogy főleg a fáradtság beszélt Babszemből, főleg, hogy ma többször is felhozta a koncertet és néha még dalolászgatott is. Zsebi meg sokat ugrándozott, minden szám után tapsolt, még ha épp fáradtan csüngött az ölemben akkor is a tapsra felugrott és beszállt. Ő az utolsó tíz percre unta csak el magát, akkor elmászkált kicsit és más sorokba is bement meg leült, mert amúgy meg mindenki már a dühöngőben tobzódott.

Egyébként meg egyszerűen le a kalappal Halász Judit előtt aki 71 évesen még így odateszi magát és énekel és beszélget a gyerekekkel s persze már nem ugrál úgy, mint régen, de azért még mindig a 100%-t adta, még így Kőbányán is. Nem is csoda, hogy teltházas volt a koncert és a jegyek jó előre elkeltek.

Múlt szerdán lezajlott az iskolában az osztályfarsang. Ugyan a tanárnéni készített, meg küldött is fényképeket, azok igazán nem lettek annyira jók, de volt köztük néhány Babszemről. Például közös fotó Luke-kal és az apjával. Mert a szomszéd osztályban meg volt egy Darth Vader.

Itthon is azért fel lett öltöztetve egyszer teljes szerelésbe:

Ugyan decemberben kellett volna hófordulóst írni Zsebiről, mert akkor lett 2,5 éves, de ez elmaradt. A második gyerekek esetében már egy csomó mindent hajlamos nagyvonalúbban kezelni az ember. A bölcsődében még novemberben 14 kg-nak és 96 centinek mérték, volt anyuka aki azt mondta, legalább egy évet rá lehetne tenni, a magassága meg a viselkedése miatt. Zsebit mindenki vidám kisgyereknek tartja, s általában ez igaz is. Nagyon mosolygós és kedves, meg huncut és fejlődik a humorérzéke is. Már tud pofákat is vágni, amivel kíséri a mondandóját vagy a tetteit.

Nagyjából a Duplo korszakot kihagyta, hiszen jobban szeret a Legokkal játszani. Babszem ugye kapott tűzoltó állomást karácsonyra, most az a nagy kedvenc s igazából az öccse többet játszik vele, mint ő. Ráadásul már meséket mond hozzá, eljátszik történeteket (bányász bácsi beragadt a tűzoltóautóba, meg leesett valahonnan és fájt a hasa stb.)

Persze ő is szeret filmeket nézni, de különös kedvence nincs, mindig van valami aktuális amire rákattan egy darabig. A hétvégén például Bogyó és Babócát nézett (s ő ezen a néven illeti az Anna, Peti és Gergő könyveket is, mert végülis igaza van, a rajzok tök egyformák), ma Pingut, de tegnap elücsörgött Babszemmel, aki az angol könyvéhez járó CD-t nézegette, hallgatta meg csinálta a feladatokat, s hamarosan valószínűleg Zsebi is énekelni fogja a “Hello my Friends, Hello!”-t, amitől az apjának* (!!!!) és nekem is dallamtapadásunk volt. Ugyanakkor míg ennyi idősen a bátyja egyedül kezelte a számítógépet (már volt loginja és a kedvenc youtube videóit be tudta hozni), addig Zsebi ehhez lusta és elvárja, hogy valaki más kattintgasson helyette. Viszont a tabletet tökéletesen kezeli, lassan több pontot szerez SubwaySurf-ben mint én!

Még mindig tápszert iszik este, éjszaka, ha felébred és velem csak tápszeresen alszik el. Az elalvás kicsit rázós mostanában. Fürdés után neki is mesét kell olvasni, aztán együtt megyünk a gyerekszobába, apa Babszemet altatja én Zsebit. Aki aztán néha külön műsorokat rendez, kijön a nagyszobába, majd visszamegy, beszélget magában, aztán elalszik. Ha nagyon fáradt ezek a körök persze kimaradnak, de csak olyankor, amikor nem sikerül a délutáni alvás. Ez általában egy hétvégi napon jön össze: mert olyankor nem akarja kihagyni, hogy együtt vagyunk és alig válunk el.

A bölcsődébe ha néha nehezen is indul el, vagy előző este mondja, hogy nem akar menni, továbbra is jól érzi magát. Mikor megyek mindig éppen játszik valamivel, amit aztán gondosan elpakol, utána szalad oda hozzám. A gondozónők szerint minden rendben, az étvágya változó, van amikor sokat eszik, van amikor keveset, uzsonnára főleg üres kenyeret szokott mert nem nagyon tűr rajta semmi kencét. Ott továbbra is ráül a bilire, olykor pisil is bele, itthon csak a Bilikönyv menő, gyakorlati megvalósítása annak amit ott olvasunk, nem.

*Az ember nem éppen vájtfülű, eddig kb. 2x hallottam énekelni is, programozáshoz szokta hallgatni két kedvence közül (Metallica és Adele) valamelyiket.

A focival vannak járulékos dolgok is, amelyek egy része mielőtt edzésre kezdett volna járni Babszem (illetve mielőtt komolyabban összehaverkodott volna Zalánnal), teljesen kimaradt az életéből. Például csak ritkán nézett focimeccseket a tévében, néha apuval, vagy a teszvesz nénivel ha valamelyik nagyszülőnél jártunk. Úgyhogy ő nem tanulta el azokat a színpadias dolgokat, amiket már ezek a 6-7 éves gyerekek is profi módon űznek, mert ez megy a tévében: a focizás, ami képernyőre kerül egyben fellépés is és a focista legalább annyira színész is, mint játékos. Valamint egyikünk se hiszi, hogy okosabbak vagyunk, vagy többet tudunk, mint az edzők és ezért arra biztatnánk Babszemet, hogy ne feltétlenül azt tegye, amit mond neki a Jani bácsi, hanem csak arra hallgasson, amit a szüleitől hall, akik amúgy is értenek a focihoz, mert az magyar virtus és mindenki úgy születik, hogy konyít hozzá. S persze a nagyitól meg Zalántól szerzett ismereteket a focistákról, ezért aztán van kedvenc csapata a Barca és focistája a Messi, azért még sok mindent nem tud, amit a környezetében egész sokan ismernek (milyen csapatok vannak az NB1-ben, a németeknél, az UEFA kupában ki játszhat, mikor lesz a VB stb.)

Viszont a focihoz kapcoslódó gyűjtögetés az már megindult. Az oviban tavaly tavaszig nem érdekelte ez se, de akkor kapott kártyákat meg egy albumot Zalántól (akinek kettő volt), s néha vettünk neki mi is matricás csomagot a 2012-2013-as UEFA kupás füzetbe. Babszemet mondjuk az érdekelte volna, hogy meglegyen az FC Barcelona teljes gárdája, úgyhogy végül a nyáron egyenest a gyártótól a nagyi megrendelte neki a csapathoz hiányzó matricákat. Felhívtuk a figyelmét arra, hogy aztán ezt minden évben lehet csinálni… Idén már szintet lépett, ugyanis most a kártyás UEFA kupás gyűjtögető tetszett meg neki. Először megint az volt, hogy a suliban meg edzésen kapott pár focistát, aztán utána néztünk, hogy ezzel a fajta gyűjtögetéssel lehet játszani is. Úgyhogy Babszem fejébe vette, ez sokkal jobb, mint Legora gyűjteni és inkább albumot meg kártyákat vesz, hogy meglegyenek neki a különleges, csillogó darabok, amik több pontot érnek és az interneten is sokkal nagyobb eséllyel nyer az ember az AI ellen. Kicsit azért visszafogtuk ebben, teszvesz néni megígérte az albumot, pár csomag kártyát, tőlünk is kap néhányat és megegyeztünk, hogy majd minden évben szerez magának játékosokat, s mondjuk 5 év alatt lesz meg az összes csapat. Egyelőre úgy tűnik, hogy ha sikerül neki összehozni egy olyan kártyacsomagot, amivel a játékban jó eséllyel tud győzni, akkor azért majd visszafog a hévből.

De egyelőre ez a fő beszédtémája és jó szokásához híven órákat képes dumálni róla.

Hétfő délután a tanárnő azt mondta, hogy nézzük meg otthon a gyerekek fejét, mert pénteken valakinél talált a védőnő tetűt. Aztán persze anyukák azóta már e-mail listán azt mondják, másoknál is volt. Nem elszigetelt jelenség! Ezt meg páran megkérdőjelezik, szerintük azért a tanárnénik ilyen infót nem hallgatnának el.

Mivel én erre a hírre rögtön elkezdek viszketni (oviban meg bölcsiben is volt annak idején Babszem csoportjában tetű, de mi nem kaptuk meg), ma elmentem venni megelőző meg irtó spray-t is, csak hogy biztosra menjünk, legyen itthon is. A megelőző az első (sulihoz közelebb eső!) gyógyszertárban nem volt, és a másodikból is én vittem el az utolsót, mondták is a gyógyszerészek, hogy hirtelen sok fogyott belőle.

Emlékszem tavaly az oviban az egyik anyuka fel volt háborodva, hogy a tetű létéről nem tájékoztattak az óvónénik, csak suttogva értesült mindenki arról, hogy valakinek a csoportban volt. Ugyanis a szomszéd csoport óvónénije nem volt ennyire titokzatos és szülőknek mesélték, hogy náluk nem fordult elő, viszont a sárga csoportban mit is találtak… . Van aki itt is azt panaszolja, miért nem lehetett erről már pénteken tudni. A pedagógusoknak meg védeni kell a személyiségi jogokat azért nem tájékoztathatnak széles körben…

Közben meg még a múlt héten kaptunk egy kérdőívet az iskolai védőnőtől amiben a gyerekbetegségeit kérdezik végig (így félév táján eléggé “időben”), s a végén volt egy bekezdés, hogy a szülő aláírásával igazolja, hogy a fejtetüvel kapcsolatos tennivalókról szóló tájékoztatót megkapta. Na ezt nem írtam alá, mert semmi tájékoztatást nem kaptam, pedig akkor még megelőző lett volna az informálódás, s talán nem viszketek ennyire.

Persze tudom, ez nálam csak pszichés dolog, majd el fog múlni 1-2 napon belül, a gyerekeket meg a biztonság kedvéért beszóróm. Mert az egyik félelmem, hogy mivel még soha nem láttam tetűt meg serkéket élőben*, nem fogom észrevenni, ha nálunk akad, bezzeg más majd igen, és az meg milyen égő…

*Egyszer meggugliztam, de annyi pont elég volt.

Csak hogy megmaradjon az utókornak, szösszenetek az elmúlt hónapból.

Babszem kapott igazgatói dicséretet, mert jól szerepelt az énekkarral a Mikulás kupán. Tavaly ugye még mint ovis a vetélkedőn volt ott, most pedig énekelt. Bár szerinte csak ülniük kellett, de a végén kiderült, hogy daloltak is párat. Többek közt a Jingle Bells-t. Az énekkar pedig annyira menő dolog lett, hogy még Zalán is járni akart rá.

A karácsonyi készülődést nagyon jól viselték, Zsebi azóta karácsonynak hívja a fenyőket. Bár magyarázzuk neki, hogy fenyő és csak feldíszítve lesz karácsonyfa, ő kitart az egy szavas megnevezésnél.

Egyébként Zsebi beszédfejlődése döbbenetesen gyors, néha azonban továbbra is érthetetlen, de már elverselget magában, énekelgeti pl. a Postás Pat főcímzenéjét, meséket mond a játékaihoz és ha nem álmos esténként, akkor ágyban fekve is dumálgat rengeteget. Humorérzéke is fejlődik. Anyuéknál sokat játszott az unokatestvérekkel, kedvencévé váltak a Monster High-os babák, simán beszállt a csajokhoz harmadiknak és röptette a piros hajút (akiről később kiderült, hogy Operetta névre hallgat) és még azzal is akart aludni.

Tiszavasváriban a nagyiéknál élvezte, hogy ki lehetett menni az udvarra, a hideg meg nyálkás idő se tántorította el attól, hogy hintázzon sokat és etesse a kutyát meg a macskát. Nagyon tetszett neki, amikor nagypapa megmutatta a gitárját és pengethette is.

A Karácsony amúgy mindkettejüknek nagy élmény volt, itthon feldíszítve hagytuk ugye a fát, ami alá hozott valamit a Jézuska mire hazaértünk. Tiszavasváriban is már szombaton fel kellett csicsázni a fenyőt, s a szenteste is jól sikerült.  Babszem megértette, hogy jobb, ha a nagy Lego-t amit kapott (tűzoltó állomás) nem bontjuk ki, mert 9 csomagból állt és félő volt, hogy ha össze is tudja rakni, nem ér haza minden kis darab. Szerencsére volt helyette Star Wars bolygó kis űrhajóval, amivel aztán egész este játszhatott. Zsebi pedig Verdákos Duplo-t kapott elsősorban, meg mindenféle autókat, míg tavaly a markoló meg a kukásautó volt a menő, most nála is a létrás tűzoltóautó lett a sláger.

Egy estét töltöttünk csak itt fent Pesten, aztán 26-án mentünk tovább Kanizsára, idén az egész család, mert az embernek is csak január 2-án kellett először dolgozni menni. Volt egy éjszaka, amikor 12-n aludtunk anyuéknál, szóval ki lehetett tenni a megtelt táblát. Aztán kicsit feloszlott a csapat, legtovább mi és Adri meg a húgom maradtunk. Sikerült meglátogatni Régi barátnőmet is. Persze a fiúk először nem akartak kijönni velem Palinba, de aztán meg haza nem akartak térni, mert előkerült ott is a 17 éves Bence régi Lego doboza, s hát abban voltak aztán kincsek. Mondtam is, hogy szerintem e-bayen tuti lehetne kisebb vagyont keresni velük:) Babszem amúgy nagyon ügyesen rakja már össze a játékokat, végül a tűzoltóállomás is kész lett alig egy óra alatt, s majdnem mindent egyedül csinált.

Elvittem a nagyobb gyerekeket moziba is január 2-án a Jégvarázsra, bár Eszti már másodszor nézte meg, s végigdumálta az egészet, azért jól szórakozott. Először felajánlottam, hogy üljön mellém, s akkor a másik két gyereknek nem fogja lelőni a poénokat, de Adri azt mondta, hogy őt nem zavarja, s a két lány egymás mellé került. Babszemnek is tetszett és a testvéri szeretetről szóló részek láthatólag nagyon megérintették.

Zsebinél rendszeres program volt, hogy napközben kiszedette meg építtetett vasúti meg autópályát anyuéknál, aztán este egyedül mindent szépen visszapakolt a dobozába. Segítséget nem fogadott el, nagy komolyan minden sínt, kisautót és kiegészítőt visszatett az eredeti csomagolásba, aztán az egész dobozt eltette az ajtó mögé a helyére. Irtó cuki volt, ahogy dolgozott.

Szombaton, 4-én jöttem vissza a fiúkkal (az ember már 1-jén busszal, mert nála ugye munka volt), hogy akklimatizálódjanak. Babszem vasárnap délután Zalánékkal sétált és megbeszélték, hogy hétfő reggel velük megy suliba, ehhez korábban indulnak: 1/4 8-kor. Soha olyan hamar meg nem reggelizett és öltözött fel a fiatalúr, mint akkor. Zsebi már kicsit nehezebben vette a hétköznapokat, hétfőn nem akart bölcsibe menni, bár ott nem sírt, ma viszont itthonról indult vidáman, s csak a csoportba belépéskor tört el a mécses.

Azért szerencsére mindent sikerült elintézni a héten. Végül sok telefonálgatás után interneten rendeltem meg az Euronicstól az új mosógépet, kicsit aggódva hívogattam aztán őket, hogy biztos még megérkezik-e még péntekig és szerencsénk volt. Épp ügyeletben voltam (a héten egyszer kellett csak bemennem, addig a már gyógyultnak tekintett Zsebire apa vigyázott otthon), felhívtak a szállítók, hogy hoznák a gépet, mire hazatelefonáltam és ott is egyeztettem. Negyed órával később már a párom szólt, hogy ott voltak a szállítók és szuper gyorsan elvitték a régi mosógépet, s meghozták az újat. Szombat délelőtt üzemeltem be, s kiválóan működik, imádom. Végülis 15 évig húzta az előző gépem, amikor dolgozni kezdtem, az első év adó visszatérítéséből vettem költözött velem párszor (sose felejtjük el, amikor nekünk kellett le és felcipelni lépcsőkön aztán meg amikor egy költöztetős srác a hátára kapta és előbb leszaladt vele 3 emeletet, majd fel), s csak úgy egy éve kezdett rendetlenkedni igazán. Az ember párszor javított rajta, de ennyi volt. Az új mosócsoda amúgy most elöltöltős, vékonyabb kivitel, mint az átlag és meglepetésünkre igazából kevesebb helyet foglal, mint az elődje. Mosni pedig úgy mos, mint az álom és zenél, ha befejezi a programot. Szóval nagy szerelem van: szombaton mindjárt 3x is mostam vele.

Kedden volt Babszeméknél a karácsonyi ünnepség, de akkor még Zsebi javában lázas volt, úgyhogy nem én, hanem az apja ment el rá és ahhoz képest, hogy előző héten nem volt ott a próbákon, nagyon ügyes volt a fiú, mint mondták. Ráadásul még a versét is csak egy napig tanulhatta, mert ugyan elvileg a tanárnéni már a hét elején átadta Zalánnak kinyomtatva a szerepet, de ő “nem találta meg a postaládánkat”, s csak vasárnap délelőtt vettem át tőle a házi feladatokkal együtt. Babszem azért a héten volt ismét focizni is háromszor és szombaton, bár munkanap volt és tanítás is lett volna, kivettük aznapra.

Zsebi is 3 napig lázaskodott, aztán csütörtökön már volt annyira jól, hogy elmehettünk kicsit vásárolni délelőtt meg délután is elugrottunk rendeléseket átvenni meg nézelődni, úgyhogy az ajándékokból már csak párat kellett pénteken munka után elintéznem.

Szombaton pedig a mosás mellett még megvettük és feldíszítettük a fenyőfát is otthonra, mert arra nagyon készültek a fiúk, aztán összepakoltunk és fél 6-kor elindultunk Tiszavasváriba. Természetesen kifogtuk a legrosszabb időt: köd volt, nyálka, csúszós út, sok vendégmunkás, de legalább baleset és dugó nem, úgyhogy 8 után azért megérkeztünk a nagyiékhoz. Innen pedig már csak ünnepelni kell:)

A múlt héten még csak vicceltem azzal, hogy Zsebi majd a következő héten lesz beteg, de titokban nagyon örültem, hogy amilyen kis stramm fickó, nem kapja el a dolgot Babszemtől, s nekem lesz 4 napom még Karácsony előtt az utolsó simításokra. Ugyanis nálunk a gyárban már beállt a téli munkarend, csak ügyeletet kell tartani január 2-ig, s én majd péntek (december 20) délelőtt kerülök sorra. Be is terveztem plázázást, új mosógép vásárlást (a régi a múlt héten hirtelen elengedte magát és vagy 70 liter vizet, még szerencse, hogy teszvesz néni itt volt és leány volt a talpán), régi csoporttárssal találkozást, mozizást, fitneszt, takarítást, fenyővásárlást stb. Na de mindez vasárnap este 37,5-nél dugába dőlt, ugyanis Zsebi is belázasodott.

Úgyhogy a héten vele vagyok itthon elsősorban. Esetleg csütörtökön, ha már nem lesz láza (mert mondjuk neki is 3 napig tart, mint Babszemnek), akkor elugrunk valahova last minute ajándékokért (bár a többséget már megrendeltem szerencsére neten).

Szombat este Babszem lefekvésnél arra panaszkodott, hogy nagyon fáradt, alig áll a lábán, kicsit furán csillogott is a szeme. Arra gyanakodtunk, beteg lesz, éjszaka többször is néztük, mi újság vele, de nem volt lázas. Az csak vasárnap kora délutánra lett. Úgyhogy egyértelmű volt, nem megy hétfőn iskolába. Reggel elvittem Zsebit a bölcsibe, délben kijött a doktornő, azt mondta 3 nap láz várható aztán meg orrfújás és köhögés, semmi nincs begyulladva, de egész hétre kiírta iskolából. Délután még 15 percet egyedül is maradt itthon Babszem, amíg elmentem az öccséért, addig is valamelyik Csillagok Háborúját nézte, úgyhogy kibírta. Kedden pedig megérkezett a nagyi, hogy vigyázzon a nagyobbik unokára. Babszemnek ez az első hiányzása a suliból, úgyhogy egész jól bírta eddig az őszt.

Zsebi amúgy elég nehezen viseli, hogy ápoljuk a bátyját. Még hétfőn egész jól ment bölcsibe, kedden már nehezebben akart, ma végül nagyon boldog volt, hogy apa is jött velünk. Amúgy ott teljesen jól érzi magát és jókedvű és egyelőre nem betegedett meg. Majd gondolom ő a jövő héten fogja kiütni magát.

Pénteken Zsebi ugye ment bölcsibe, hogy találkozzon a Mikulással. A gondozónő szerint ugyan tartózkodó volt, de azért nem félt, sőt bátran odalépett a vén szakállashoz és elvette a neki járó csomagot. Babszeméknél is volt ünneplés, azt mondta, hogy “a Mikulás a Marci bácsi volt, aki a 2.b-sek tanárnénije”.

Reggel megbeszéltük Barbival, hogy menjünk le hozzájuk, mert őket is meglátogatja a télapó úgy fél 6 tájékán. Úgyhogy az estét Zalánéknál töltöttük, ahova tényleg eljött a Mikulás. A srácok nagyon élvezték. Zsebi is énekelte a Télapó itt van-t meg a Hull a pelyhest, akkor is beszállt a nagy fiúk mellé dalolni, ha éppen számára ismeretlen éneket szólaltattak meg. Eleinte próbálkozott és mindig mondta Babszem meg Zalán után az utolsó szavakat, de aztán feladta és továbbra is a Télapó itt van-t dalolta. Nagyon bátor volt, elvette a csomagját és kezet is fogott a télapóval, hiszen csokik forogtak kockán!

Szóval a deccember azért egész erősre sikerül megint, ahogy elnézem. Kezdődött ugye azzal, hogy az ember 4 napra november 30-tól síelni ment. Ezért aztán már pénteken feljött segíteni teszvesz néni, szombat hajnalban elvittem a startpontra a párom, akivel azért minden este beszéltünk, mert Babszem kérte, hogy vigye el a laptopját és skype-oljunk. Eleinte persze szomorú volt, hogy apa elment, aztán meg már az iránt érdeklődött, hogy mi, családilag mikor fogunk menni síelni, mert szeretne megtanulni. Mivel végülis az ember úgy tért vissza, hogy maga a síelés nem rossz dolog, csak rohadt drága sport,(mert ugyan most mindent, még a síruha bérlését is fedezték neki, de önellátóként azért neki kell készülni rendesen és gyűjtögetni), azért nem kizárt, hogy valamikor majd közösen is kipróbáljuk.

Szombat/vasárnapra még a nagypapa is feljött, hozta a tortát, amin X-wing volt, mert megtartottuk a 3. Babszem szülinapot. Nekem meg még délelőtt be kellett szaladnom a munkahelyemre, mert ott hagytam a Lego ajándékot, amit a nagyszülők nevében rendeltem Babszemnek. Akit aztán a délután további részében lekötött, hogy összerakja a partiőrség mentőhajóját. Vasárnap pedig elmentem mozizni, megnéztem a Thor 2-t, ráadásul sikerült feliratos előadást kifognom és mit ne mondjak, annak ellenére, hogy ebben a részben Chris Hemsworth nem félmeztelenkedett, azért nagyon szórakoztató film volt.

Eredetileg is úgy volt megbeszélve, hogy míg Babszem meg én járunk dolgozni, Zsebi hétfőn-kedden otthon marad a nagyival, amihez még hozzácsaptunk két napot, mert a kicsinek folyt a hétvégén az orra, meg köhécselt, úgyhogy csak ma, pénteken ment bölcsibe, hogy találkozzon a télapóval.

Aki amúgy hozzánk is ellátogatott éjszaka és itt tettem a felfedezést, hogy szerintem aki kitalálta a mikulás zacskókat az mindenképp arra utazott, hogy a szülő lebukjon, ugyanis annyira zörögnek, hogy képtelenség csendben belegyömöszölni őket a csizmákba. Még szerencse, hogy ha mélyen alszanak, akkor nehéz felébreszteni a fiúkat.

Egyébként tegnap este még lefekvésnél Zsebi nagyon fáradt volt, mindenért tiltakozott, s azt mondogatta, hogy “nem jön a Mikulás, nekem nem hoz ajándékot, nem kell ajándék”. De persze reggel nagy örömmel bontogatta a csomagokat, s hát egy évben egyszer ilyenkor reggel lehet csokit enni:)

Idén az adventi naptárat kicsit kényelmesen oldottam meg, vettem Tchibos zacskókat, meg két Lego Adventet és azokból mixeltem a 2×24 ajándékot. Az előbbit előre láthatólag azért évekig tudom majd használni, csak majd emlékeznem kell rá, hogy hova pakolom el:)

Végül elkészült a gép, hazahoztam, láthatóan működik és “csak” 12 ezer forint volt. Az ember teszteli is mindjárt, viszi magával holnap síelésre. Majd készít képeket szép havas ausztriai hegyekről.