Álom

Éjszaka felébredtem álmomból. Ez még hagyján bár tudjuk, új ágy miatt ilyen nem nagyon fordult mostanában elő, tehát azért említésre méltó a dolog. De a legfélelmetetsebb, hogy álmomban őrjöngtem.
Az történt, hogy én zártam a bazárt a munkahelyen, azaz 10ig kellett maradnom. De valahogy belefeledkeztem a blogolvasásba ( 😀 ), így mindent sokkal később fejeztem be, szinte a legvégső pillanatban, kapkodva. Miután az utolsó kuncsaftot is sikerült kipaterolni, kiderült, hogy még maradtak elrejtve kollegák az irodákban. Na őket még nehezebb volt kitenni. Aztán néhányan még vissza is jöttek hogy kuncsorogjanak ezért azért, de én közöltem, hogy bocs, de most már valóban vége a nyitvatartásnak. Erre megjelent a főnéni és felülbírált, visszaengedett néhány renitens személyt. Már kezdett 11 felé járni az idő. Tudtam, hogy a metrók ilyenkor már alig közlekednek. Telefonáltam páromnak, aki éppen nekilátott sütni a vacsit, amivel várt és szintén nem volt boldog, hogy kések. És ekkor mint végső csapás találtam még egy utolsó kuncsasftot valamelyik sarokban, amikor le akartam oltani a villanyt. Volt képe és még segítséget is akart kérni. Na erre elkezdtem könyveket földhözcsapkodni, tombolni és kiabálni. Brrrrrr

Hasonlók