Rántás

Ebédre találtam a kajás fiókomban (a sarki CBAban mindig veszek az akciós zacskóslevesekből kínai tésztákból, kekszekbol) egy Carbonara szószos tésztát, ami ugyan szeptember 30án elhagyta a szavatosságát (csak addig volt nála megőrzésen) de azért ehető volt, főleg hogy feljavítottam a kolleganőm által hátrahagyott fűszerekből.
A főzésnek az egyik legtitokzatosabb dolga számomra a rántás. Ez most onnan jutott eszembe, hogy tegnap megint babfőzelék kísérletet hajtottam végre. Sajnos nincs teljesen kezdő szakácskönyvem, de szerintem nekem az se segítene, mert még sehol se olvastam, hogy kell kinéznie a rántásnak amikor az olaj meg a liszt zsemlésre pirul. Milyen legyen az álllaga? Aztán meg ellentmondó hírek vannak arról is, hogy utána hogyan tudom süríteni a cuccost… Mert az még sose igazán sikerült. Egyedül a Cica féle parajkrémmel boldogulok, mert ahhoz ő talált ki valami egyszerűsített rántásmódszert, amitől a fagyasztott spenótból tényleg szinte villámgyorsan lehet főzeléket rettyinteni.