Álomálom

Nah én is belépek az álmokat leírók sorába. Az én álmaim nem fantasztikusak, nincsenek mély értelmük, többnyire tudom milyen napi eseményhez kötni. Most éppen Suematra olvasása volt az oka. Igazából amióta kint van Londonba, a beszámolóitól folyamatos nosztalgiahangulatban vagyok. Az éjszakai betetõzése ennek az volt, hogy íme iksz év után kint jártam és felkerestem a családot, akiknél két évet töltöttek. A gyerekek persze alig emlékeztek rám, bezzeg én rájuk, meg a barátaikra igen. Hosszasan beszélgettünk arról ami történt velünk Jayne-nel, sokkal jobban állnak már anyagilag, a vidékrõl Londonba költöztek, sõt még egy nyaralót is vettek a tengerparton. De nemcsak õk, hanem a kedvenc szomszédok is velük jöttek lakni a fõvárosba, s este átjöttek vacsorázni, s finom portóit hoztak, s újbol folyt a francia bor és pezsgõ, s persze a Cointreau, pedig Jayne férje már nem a franciáknak dolgozik ahogy anno tette (Remy Martin forvever:), hanem söröket forgalmaz.
Hmm lehet, hogy összeszedem magam és írok nekik. Bár eddig is mindig én voltam, aki igyekezett tartani a kapcsolatot. De hát hiába én csak egy kis alkalmazott voltam anno, bármennyire is igyekeztünk másképp viselkedni.

Hasonlók