Azt a transzvesztitát, akivel Suematra találkozott szombaton, mi is láttuk a Balhán úgy háromnegyed kettő óra magasságában, míg a villamosra vártunk. Ott is sugdosott egy csajnak, aki úgy rázta le, hogy bedugta a walkman-jét. Mellettünk persze csak elment, mert hát a kedves legalább másfél fejjel magasabb nála és különben se voltunk egyedül. Mi csak jól megnéztük, hogy úristen, biztos valami baja van, mert nem viselkedett normálisan, de azt nem tudtuk, hogy ilyen megfélemlítéses módszerekkel dolgozik.
De az ilyen mondogalódásoktól annyira rosszul tudja érezni magát az ember lánya utána percekig, pedig tényleg valódi veszélyt nem rejtenek magukban.
Velem még a szegedi fősulis évek alatt esett meg, hogy esti színház után a trolin a mögöttem ülő egyébként egész normálisnak tűnő manusz kezdett beszélni hozzám és eleinte még udvariasságból válaszolgattam, aztán leszálltam a következő megállónál és megvártam a következő buszt, mert kezdett nagyon kellemetlen lenni amit mondott. De hazáig néztem a hátam mögé, pedig elvileg tudtam, hogy ott elveszítette a nyomomat, hogy lemenekültem a troliról.