Nagy konfliktuskerülőként vannak azért dolgok, amikről mondjuk itt a blogon csendben maradok. Ez főleg arra vonatkozik, hogy nem mondom meg nyíltan a véleményemet, még itt a neten se, mert akkor aztán csúnyákat írnak be a Varázsgömbbe, s nekem nincs 28 másik ismerősöm, aki azonnal ugrik, hogy megvéd, kijelenti, hogy én jófej vagyok meg tehetséges jó a stílusom érdekeseket írok stb. (nem igaz, de szereti azért eztet hinni magáról az ember lánya, alias én), ráadásnak pedig a stabil 25-30. helyemről a béka segge alá csúsznék a Statcenteren (azért a keresőszavakon még mindig lehetne mit nevetgélni, legutóbbi szerzemény a Penthouse angéla szókapcsolat feltűnése a listában). Szürke 7köznapok és emberek képviselője vagyok, mert nincsenek pasi gondjaim, nincsenek érdekes barátaim, nem vagyok szuperjó fej, nincs menő és/vagy érdekes állásom, hobbim, ami kitöltené a blogot, nem vagyok egyetlen szekta tagja sem, kommersz az érdeklődésem és szeretek rinyálni, amiért nem vagyok hajlandó bocsánatot kérni, elvégre nő vagyok és én vagyok itt az úr. Tényleg csak magamnak írom az egészet, de nagyon örülök hogy olvasnak mások is.
Na és hogy mindez miért volt? Többek közt, hogy ilyen hosszú bevezető után közöljem, nem tetszett Raoul Reiner Éjfél kapitány című könyve. Pedig biroma fantasyt, Raoul Reinert is, de ez a könyv nagyon nem tudott lekötni. Eleve nem bírom a keleties középkorra, berendezkedésre hasonlító fantasykat. Éjfél kapitány esetében, pedig jól indult ám amikor a sztori elhagyta a fővárost és elkezdődött a hazatérő hadsereggel való foglalkozás, nagyon elveszett az író a részletekben, a rengeteg szereplőben és bár az utolsó 30 oldalat csak úgy átlapoztam…nem értem mi lett a vége. Még fantasy se volt igazán a végén, és a kapitányt se értettem/ismertem meg jobban. Maradok az online hősnél.
Mára ennyi rosszat elég elkövetnem egy online társaság/személy ellen, úgyhogy befejeztem.
