Lakáskérdés

Amiről nem írtam, merthogy nem mertem, mert úgy éreztem, ha elmondom valakinek, akkor pont az, amit az ember a legjobban szeretne, az nem fog megvalósulni. De ezen most már túlvagyunk.
Találtam egy lakást két hete, ami, bár kicsit engednünk kellett a kívánalmakból nagyon is jó lett volna. Ugyebár először csakis téglaházat akartunk, egyéni fűtéssel, jó közlekedésnél, lehetőleg metró, villamos vonalán. Buda szóba se jöhetett, az árak miatt. Ez a lakás ugyan panel lett volna, viszont azon a környéken, ahol most is lakunk, amit ismerünk és jóval nagyobb, mint amire eddig kis pénzünkből számíthattunk.
Gondoltuk, hogy még az is a kezünkre játszhat, hogy a tulaj kínai, ami valószínűleg sokakat elriaszt.
De mi kitartottunk két hétig. A múlt héten kedves is látta, neki is tetszett.
Megtettük az ajánlatot. Kevesellték, de lejjebb mentek. Tegnap visszamentünk még egyszer utoljára, hogy eztán fordulnak csak komolyra a dolgok. Nagyon izgultam, hogy holnap akkor talán már az ügyvéddel kell beszélnem. Jajjajjaj, para és jóleső izgatottság járt át.
Erre a kínai csajok visszatértek az eredeti árhoz és hallani se akartak a múlt héten általuk is emlegetett olcsóbbról. Mi meg felálltunk és eljöttünk.
Kicsit össze voltam szottyadva utána, mert már annyira beleéltem magamat, de hát ez van. Senkinek se sikerülhet elsőre, miért gondoltam, hogy mi leszünk a kivételek, nem is tudom. Talán a közhelyes a remény hal meg utoljára duma miatt.
Úgyhogy most újra keresgélhetek.

Hasonlók