Nálam a vásárlásnak kétféle módozata van. Az első a szerelem első látásra, amikor hirtelen felindulásból veszek meg valamit, függetlenül attól, hogy van e értelme a dolognak, fogom-e valaha használni, felvenni, szükségem van-e rá. Aztán a másik fajta, amikor valamit tényleg vennem kell, kabátot, cipőt, farmert, mert már a végét járom az előzőnek. Ilyenkor elmegyek nézelődni, többször is, valamit kispécizek, ami megfelel a célnak aztán 100szor felpróbálom, mire a végén, mire úgy döntök, hogy na igen, ez egy hosszútávú kapcsolat lehet, pénzt is adok érte, addigra elfogy, nincs a méretemben, kiment a divatból és nem forgalmazzák többé stb.
Most éppen a cipővel játszottam el a dolgot. Kinéztem valamit a Humanicban (többnyire minden szezonban van kb 2 féle cipőjük, ami nekem való árban ill. fazonban) az összes létező boltban felpróbáltam már ugyanazt a stílust. Csakhogy az én méretem szorított, az 1-el nagyobban pedig már igazi hatalmas lábam volt. Közben meg persze egy csomó más dolgot megvettem magamnak ad hoc jelleggel.
Ma délelőtt azonban elmentem és megvettem a téli bakancsomat. Nem ám a Humanicos ezerszer felpróbáltat, de nem ám. Az Astoria környékén még csütörtöki séta alkalmával látottat, ami kiköpött mása ugyan annak, amilyen eddig hordtam, de legalább valami olyan, amiről tudom, hogy bírja a gyűrődést.
