Ugyan augusztusban adtam le utoljára cikket a szakmai lapunknak, de ma voltam csak szerződésaláírások meg ilyenek miatt a szerkesztőségben. Ott kiderült, hogy keresnek valakit, vagy valakiket, aki átvenné az eddigi kis rövid színes híreket szerkesztgető helyét. S hát persze a főszrekesztő cégünkre és munkatársaira gondolt, merthogy minálunk van angoltudás és könnyű rálátás a szakmai hírekre. Boss néninek említettem, szerinte ha gondolom vállaljam el, esetleg kérdezzek meg mást is, akit érdekelne a környékről a dolog.
Délután jött Köcsög, hogy ő ma hivatalos program alkalmából találkozott a főszerkesztővel és őt is megkérdezték a dologról. Persze ő rögtön V-re meg rám gondolt, de nem ám magára. Ez amúgy teljesen jellemző rá mert azért nem szívesen vállal el olyan dolgokat, amikkel dolgozni is kell, méghozzá komolyabban.
A kedves szerint azért jobb lenne, hogy ha mielőtt belevágok végiggondolnám, mire van időm, meg hogyan, mert megint túlvállalom magamat, mint ugye most is. Igaz, most már látom az alagút végét, sőt elhatároztam, hogy Karácsonyig már semmi különmunkát nem csinálok. (Na jó ma elhoztam két cikket a szerkesztőségből, de az csak referálás lesz)
Mer hát a lakásdologgal is haladni kéne meg az ünnepekre készülni. Tegnapi fahéjas gyertyázás miatt megint elkapott a hév, hogy talán időben kéne készülgetni, ne adj isten adventre is süteményeket csinálni, díszítgetni, időben ajándékokat vásárolgatni, meg hasonlók… (1x már voltam Ikeában vettem karácsonyi szalagokat és piros gömböket) De ismerem magamat, úgyse lesz semmi az egészből. Naív ötlet, hogy idén változtatok a hozzáállásomon. De azért szép elképzelés. Ma reggel ennek köszönhettem, hogy észrevettem, nincs nálam a pénztárcám, az újságosnál ugyanis Praktikát akartam venni (november decemberit mindig megveszem) és kiderült, hogy otthonhagytam az egészet, úgyhogy mehettem vissza érte. Utána meg már az újságról is elfeledkeztem.
