Igazából beköszöntött a nagy szünet. Munka nem lesz január 5-ig, persze ügyelet majd akad. De azt túléljük. Karácsony érdekesnek fog ígérkezni.
Eddig még mindig otthon töltöttem, családi körben a Szent Estét. Idén először nem. A nyárvégi, őszi nagy terv persze az volt, hogy anyuék jönnek majd fel, mert talán nagyobb helyünk, saját lakás lesz, a hugomék befejezik az építkezést és akkor mi látjuk őket vendégül saját kis kuckónkba. Na ez nem jött össze. Hugomék nyakig az építkezésben, ők tegnap este le is vitték már Dórit a nagyszülőkhöz, hogy a kislánynak legyen pihi és karácsony, mert ők teljesen el vannak havazva. Nekünk meg ugye nincs lakásunk.
Mivel azonban tavaly is egész jó volt, hogy anyósjelölték feljöttek, ez idén is megtörténik. Azzal a különbséggel, hogy most én is maradok itt és nem szököm meg előlük, mint tavaly (nem előlük szöktem akkor se, csak hát úgy gondoltam, hogy így kényelmesebb). 24-én este nálunk vacsora, 25-én Cicáéknál ebéd, én aztán megyek haza, meg a Kedves is elutazik a szüleivel.
Azért még van 3 nap bevásárlogatni és kitalálni, hogy csinálok-e sütiket, ha igen, mit na meg hogy mit fogunk főzni. Sőt elhatároztam, hogy függönyt is mosok. Ja és fenyőt is kell szerezni, mert apuék nem tudnak most hozni, s bár úgy volt, ha a nagybátyámnál vágnak ki azt a hugom felhozza mikor Dórit leadja otthon, ez se történt meg. Viszont meghozta anyuék Jézuskájától az első ajándékot, hogy ne kelljen vonattal cipelni. Meg úgy volt, ha nem tetszik a színe, még vissza lehet cserélni.
De tetszett.
Miután megérkezett ma reggel az ajándék, gyorsan fel kellett hívni anyósjelöltéket is, hogy reméljük ők nem ágytakarót vettek nekünk, mert akkor még van 3 napjuk, hogy visszacseréljék.
Azt hiszem, holnap le kéne ülni valahogy és listát csinálni arról, amit még tenni kell. Az ilyen listákat mindig elhatározom, hogy megírom aztán sose teszek semmit.
Vagy ha mégis, akkor tuti elhagyom a papírt.
