Bridget Jones visszatért

Annak idején első alkalommal szinkronizálva láttam Bridget Jones naplóját, de az elmúlt közel másfél évben negyedévente rendszerint angolul veszem elő a DVDt s lassan már kívülről tudom a film szövegét (Mint ahogy anno a Négy esküvőt meg a Notting Hillt és mostanában már az Igazából szerelm is kezdte megütni ezt a szintet, azaz teljesen vevő vagyok arra, amibe Richard Curtis beleérinti a mancsát, illetve tollát). Ezért aztán a szinkron nagyon kikészített. Rennee megszokott hangja után Udvaros Dorottya nem jött be, mint ahogy Hugh Grantot meg ha már magyarul, akkor mindenféle valóságsók ellenére, ezért Stohl Buci jobban tudja hozni. A film egyik negatívuma tehát a szinkron volt. Kénytelen leszek megnézni feliratosan, vagy anélkül, ám eredeti hangon és minél előbb.
A másik negatívum pedig, hogy míg a főszereplő trióra koncentrálunk, addig a klassz kis mellékszereplők, mint Bridget szülei, barátai, rokonai és ismerősei nagyon a háttérbe szorultak.
Ezen túl azonban nem csalódtam. Voltak sírva röhögős és meglepő részek, amik jobban sikerültek mint vártam.
Egészében azt kell mondanom, nem csalódtam. Többször is nézhető.
Persze jót vitatkoztunk a filmen a párommal, aki egészen kedveli az első részt, és igyekeztem megmutatni neki, hogy ami hibák voltak a filmben azok bizony a könyvben is ott voltak, de letorkolt, hogy neki annak idején a könyv második része se tetszett. Nekem meg igen. Úgyhogy a következő filmnézést nélküle fogom megejteni. Mondjuk csajokkal.