A harmadik napon

Annak idején megboldogult bébisintér koromban teljesen szerelembe estem Wallace-szal és Gromittal, ezért kaptam meg távozásomra emlékbe a híres ébresztőórát. Amióta önállósítottam magam Pesten erre kelek. Közben azért változott néhány dolog, s amióta van ébresztős hifink, ott is befigyel a rádió.
A párom már régóta nehezményezi a dolgot. Mert megszólal a rádió, rá 10 percre van beidomítva a “Morning Gromit, time for Walkies!” Én erre rendszerint minden reggel megugrok, felpattanok és lenyomom. Attól függően mennyire mélyen alszom ez történhet lassabban, elsőre nem találom el a megfelelő papucsot, ami megszakítja a tirádát, illetve előfordult, hogy a Snooze papucs került a kezem köze, minek következtében 5 perc múlva Wallace újból óbégat:“Come on Gromit, don’t be a lazy bones!”. A párom már régóta mondogatja, hogy muszáj nekünk erre ébredni? De én mindig azt válaszoltam, hogy a rádióra hajlamos vagyok visszaaludni, például gyakran a hírekből mindig csak az eleje jut el a tudatomig, de a poén nem. Nekem biztonsági ébresztés Wallace, mert olyankor felugrom és máris féléber vagyok.
Azért engedményeket már tettem, hétvégéken Wallace-ék pihennek. Sőt a múlt héten ki is kapcsoltam. Erre ma reggel elaludtunk. A rádió nem kapcsolt be 6 20-kor és a párom magától ébredt negyed 8-kor, amikor el kellett volna indulnia. Úgyhogy a harmadik napon, pont amikor a főnökével lett volna mielőbb megbeszélése, késésben volt. Ráadásul még inget is kellett vasalni.
Megtudtam azóta, hogy minden szerencsen végződött, villamos, troli jól jött, gyorsan ment és az ember időben ott volt a dolgozdába. Viszont jövő héttől újból lesz Wallace és Gromit reggel. Mert íme igazolva lett, hogy jó is az a biztonsági ébresztés.

Hasonlók

CSA